Századok – 1982

Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V

HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 881 Természetes, hogy a váruradalomnak, mint minden más földbirtoknak is, mindig volt gazdasági jelentősége, a vár pedig esetenként valóban kaphatott katonai szerepet is. A lényegét azonban sem az egyik, sem a másik szempont kiemelése nem fejezi ki. ^_vár és tartozékrendszere a középkori Európában a 15. századig fogalmilag elválaszthatatlan egységet alkotott, és mindenekelőtt politikai jelentőséggel bírt, kivált Magyarországon, ahol falazott város alig volt. A vidék fölötti uralom a várakban összpontosult, és a vár mindenkori birtokosa a maga területén a hatalom egyedüli letéteményesévé vált, de Jacto részesévé az ország fölötti uralomnak, tehát a politikai hatalomnak. A vár birtoklása urát kivételes presztízzsel ruházta fel, a hozzá tartozó uradalomnak pedig az volt a funkciója, hogy az'ennek megfelelő jövedelmet biztosítsa számára. A váv ennélfogva politikum volt.3 Feltételezve mármost a vár politikai jelentőségét, és tekintetbe véve a királyi várak igen nagy számát a 14. században, nyilvánvalónak látszott, hogy e ténynek az Anjou-kor politikai struktúrájában is valamiképpen tükröződnie kellett. Hogy hogyan, az főleg azon múlt, fcik és milyen feltételek mellett rendelkeztek valójában a királyi várakkal; másszóval, hogy a Castrum regale mint jogi terminus hogyan nyilvánult meg a mindennapok gyakorlatában. Erre a kérdésre birtoktörténeti, archontológiai, prozopográfiai és genealógiai adatgyűjtéssel próbáltam választ keresni, és az eddigi eredményeket alább röviden összefoglalom. 1. Az a korábbi nézet, hogy az Anjou-kor királyi várait általában a királytól kinevezett várnagyok (castellani) igazgatták, tévesnek bizonyult. Kitűnt, hogy a várak legtöbbje állandóan országos főméltóságok, azaz bárók kezé

n volt, továbbá, hogy a bárók — ideértve természetesen a nádort és az országbírót is - általában mind rendelkeztek egy vagy több királyi várral.4 2. Kitűnt az is, hogy a királyi várak és a területi joghatóságok (tartományok és megyék) igazgatása között szervezeti kapcsolat volt: a várakat — kivételektől eltekintve -egy-egy territoriális egység tartozékaiként fogtákJel. Midőn a báró átvette mint vajda, bán fogalom. Századok 79-80 (1945-46) 192 -204); ez tovább fokozta amúgy is számottevő lemaradásunkat az államtörténet terén. - Az Anjou-kori királyi várak kérdésében a legutóbbi időkig Hóman Bálint számított tekintélynek (A magyar királyság pénzügyei cs gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. 47-63), pedig munkája a „várgazdaságok" „szervezésének" elméletével az anakronisztikus szemléletmód érvényesítésének klasszikus példája. Vele szemben korszakos előrelépést jelent Fügedi Erik tanulmánya, aki elsőként szögezte le világosan történetírásunk számára, hogy a vár = hatalom, azaz politikai t

ényező, és ezt a tételt egész könyvében érvényre juttatta

(Fügedi 1977. 87), ha nem is teljes következetességgel (mert itt-ott mégis „várgazdaságokéról ír: i. m. 76. 77. Adattáriban pedig a várakat megkísérli „stratégiailag" is minősíteni, holott már ő maga bebizonyította - i. m. 56-60 - , hogy építésüknél legföljebb taktikainak mondható megfontolások játszottak közre). ЛА probléma történetéről és jelenlegi állásáról kitűnő összefoglalást nyújt Herwig Ebner: Die Burg als Forschungsproblem mittelalterlicher Verfassungsgeschichte. Die Burgen im deutschen Sprachraum; ihre rechts- und verfassungsgeschichtlichc Bedeutung. Hrsg. von Hans Patze. 1. Sigmaringen, 1976. 11-82. Vö. még Karl Lechner: Sinn und Aufgaben geschichtlicher Landeskunde. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichte 58 (1950) 174-176. Érdemes megemlíteni, hogy újabb kutatások még a 16. századi angol monarchiában Ls hangsúlyozzák a várak politikai szerepét (H. M. Colvin: Castles and government in Tudor England. The English Historical Review 83 (1968) 225-234). 4Engel 1981. 3-6.