Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
852 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD Borisz azonban nem ilyen segítséget várt Bizánctól. Nem ..fejedelemtükröt" kívánt Photios pátriárkától; s ez az igazi „bizantinizmus" jó leckének bizonyult a számára; konkrét problémáinak megválaszolása helyett Konstantinápolyból csak kioktatást kapott! A pátriárka levele teljesen figyelmen kívül hagyja Bulgária igazi konkrét problémáit a kereszténység felvétele után: vagyis hogyan kell a kereszténységet a gyakorlatban alkalmazni a bolgár valóságra? Ehelyett a pátriárka Boriszt sematikus morális tanácsokkal látja el, teljességgel az általánosságok szintjén mozogva, és a ..neophyta" Borisz számára a legteljesebb mértékben felfoghatatlan és érthetetlen teológiai szubtilitásokba. absztrakciókba bonyolódik. Egyrészt azért, mert Borisznak egyszerűen nem volt semmiféle judiciuma a kereszténység lényeges kérdéseit illetően, másrészt pedig mert egyszerűen meg sem tudta érteni Photios levelének klasszikus görögségét, amely még a bizánciak számára is előtanulmányokat igényelt, s bolgár nyelven, ószlávul pedig még meg sincsenek ezek az itt használt fogalmak. Tehát a pátriárka levelének klasszikus, stiláris szépségei elvesztek annak a számára, akinek íródtak, s ez a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető egyébnek, mint pedagógiai balsikernek. Mindenesetre a gyatra bolgár fordításból is megbizonyosodhatott a bolgár fejedelem Bizánc igazi intencióiról: Bulgária bizánci missziós terület lévén, semmiképpen sem számíthat a távolabbi morvákhoz hasonló liberálisabb bánásmódra, s a legfontosabbról (amelyről pedig Borisz a bolgárok elé tornyosult problémák megoldását várta), az egyházi autonómia kérdéséről Konstantinápoly mélyen hallgat. A mély hallgatásba burkolódzás oka: Bulgáriát és személy szerint a bolgár fejedelmet egyszerűen éretlennek tartotta erre. Bizánc politikai befolyását pedig a Bulgáriában működő idegen ajkú, görög klérus tudta a legtökéletesebb módon biztositani.51 A bolgár egyházi autonómia viszont éppen ettől az intervenciós eszközétől fosztotta volna meg Bizáncot. Bizáncnak messzemenően nem állott tehát érdekében, hogy a Bulgáriában működő klérus éppen a bolgár állam organikus részévé váljon, s ezáltal megszűnjék a bizánci érdekek hatékony képviselője lenni. A pátriárka levele meghozta Borisz számára a szükségszerű kijózanodást. El kellett most végre döntenie, hogy Bulgáriát, továbbra is Bizánc vezető szerepét elismerve, a konstantinápolyi pátriárkátus jurisdictiója alatt hagyja, vagy más. egyéb lehetőségek után néz. Borisz érett megfontolások után az utóbbi mellett döntött. Tette ezt többek között azért is, mert a pátriárkával történt levelezése közben Bulgáriában 866 karácsonyán a kereszténység felvételét követő reakcióként kitört a pogánylázadás.5 2 A lázadás vezetői a bolgár—török etnikumhoz tartozó bojárok közül kerültek ki. A kereszténység felvételével együtt járt, hogy „nem jó törvényt"5 3 — azaz bizáncit — vettek ezáltal a nyakukba a bolgárok, s a felkelésükkel éppen ezt kívánták lerázni! A pogánylázadás formáját öltő bojárfelkelés perdöntő bizonyítékul szolgált a kereszténység felvételét követően továbbra is meglévő bizáncellenesség végső, elkeseredett kiéleződéséről Bulgáriában. Jóllehet. Borisz hallatlan kegyetlenséggel torolta meg a felkelést (a résztvevő 52 bojárt családostul együtt kiirtotta, sokkalta inkább államférfiúi éleslátásról, mintsem a keresztény felebaráti szeretetben tett előrehaladásáról tanúskodva,54 ) azonban a szükséges tanulságokat is 51 Cf.: D. Obolensky: The Byzantine Commonwealth, London, 1971. p. 86. s 2 Ann. Bertiniani, op. cit. MGH, SS. I. pp. 47339 -4741 9 (Pars tertia auctore Hincmaro; Proceres Bulgarorum, populum adversus regem suum concitant. 886.) 5 3 Responsa Nicolai I. Papae, op. cit. Cap. XVII. 5 'F. Dvornik: Les Slaves . . . op. cit. p. 189.
