Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 845 A 9. század közepére egymásra talált tehát a frankok és Bizánc kettős szorításában lévő két szláv állam. Bulgária és Nagy-Morávia. Ez a történelmi szituáció azonban igen rövid ideig tartott, és nem ismétlődött meg soha többé. A két szláv fejedelem. Borisz és Rasztiszláv szövetsége mind Bizánc, mind pedig a frankok érdekeit alapjaiban sértette, veszélyeztetve külpolitikai expanziójukat, politikai befolyásuk további erősödését a Közép- és az Al-Duna mentén a két fiatal szláv államban. Bulgáriában és a morváknál.1 4 A két európai nagyhatalom: Bizánc és a keleti frank állam biztatására a szerbek és a horvátok 854 és 860 között1 5 megtámadták a bolgárokat, a morva-bolgár szövetség szétrobbantásának nyilvánvaló céljaival. A szerbek és a horvátok támadása el is érte a célját, valóban elvonta a bolgárokat a morva szövetségtől. Ezzel elsősorban Német Lajos nyert, mivel így szabad kezet kapott a morvákkal szemben. A kisebb szövetséges, a morvák barátságát annál könnyebb szívvel áldozta fel Borisz, mivel időközben felszínre kerültek a morvák és a bolgárok érdekellentétei is a Kárpát-medencében. A morvák délkeleti terjeszkedésének útjában ugyanis a keleti frank uralom alatt álló egykori Pannónia mellett elsősorban a bolgárok állottak. így aztán 860/861 fordulójára a bolgár—morva viszony ellenségeskedéssé fajult.1 6 Az így megváltozott külpolitikai szituációt használta ki ismét Német Lajos, amikor a bolgárokhoz való közeledésével 862-ben felújította a korábbi frank-bolgár szövetséget a morvákkal szemben. Az ürügy sem hiányozhatott: fiának. Karlman-nak a lázadása Karinthiában, amelyet a morvák támogattak.1 7 863-ban a bolgárok valóban együtt harcoltak a keleti frankokkal a morvák ellen. Az így kialakult bolgár-frank szövetség útjából az egyetlen akadály is eltűnni látszott: a szövetségkötés feltételéül a bolgárok megkeresztelkedésére tett ígéret szolgált. Mégpedig egyértelműen a nyugati, latin rítus szerint, a keleti frank klérus közreműködésével. Óriási jelentőségű a bolgár kánnak. Borisznak ezen döntése. Egyrészt világosan mutatja, hogy Bulgária végre rendezni óhajtja viszonyát a többi keresztény állammal Európában. Másrészt viszont egyértelműen bizonyítja, hogy kapcsolatainak rendezésekor a kereszténység felvételének konkrét, nyugati formája elsősorban politikai természetű eszköz volt csupán. Bulgária ezáltal, hogy a nyugati kereszténységbe óhajtott beilleszkedni, egyértelműen elutasította a közelebbi szomszédjának. Bizáncnak, számára veszélyesebbnek ítélt expanziós törekvéseit a kereszténység terjesztésének ürügyén. Borisz döntése tehát a bolgár államérdekek reális számbavétele alapján, Bulgária számára a lehető legelőnyösebb lehetőségek kihasználásával történt. Nyugaton ezek után köztudott volt a bolgárok küszöbön álló megkeresztelkedése. I. Miklós pápa » 14Иван Дуйчев: Връзки между чехи, словаци и българи. Българско средновековие. София 1972. стр. 342. '5 A szerbek és a horvátok bolgárokkal vívott háborúit helyesen már Zlatarski is 854-860 közé datálta, s Zlatarski meggyó'zó' érvelését fogadja el Dvornik, majd Dujcev is. Of. В. Златарски: История на българската държава проз средните вскове 1/2. София 1971. стр. 38. F. Dvornik: Les Légendes de Constantin et de Méthode vues de Byzance. Prague. 1933. p. 227:5 lábjegyzet! И. Дуйчев: Връзки .. . стр. 343. Teljesen indokolatlanul és önkényesen, a bizonyítás mellőzésével helyezi 863-ra, a bolgárok megkeresztelkedésének közvetlen előzményei közé mindkét háborút P. Petrov: La politique étrangère de la Bulgaire au milieu du IXe siècle et la conversion des bulgares. Byzantinobulgarica II. Sofia, 1966. pp. 46-52. L. még В. Гюзелев: Княз Борис първи, София 1969. стр. 70., 126., 54. 16 И. Дуйчев: Връзки . . . стр. 343. "Ann. Fuldenses: MGH; SS. I. pp. 37418 -375,
