Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
TANULMÁNYOK Magyar István Lénárd „QUAESTIO BULGARICA" (A kereszténység felvétele Bulgáriában) "L'éternel conflit de l'histoire bulgare: être en lutte politique perpétuelle avec Г Umpire byzantin, et, en même temps, vivre sous la suprématie spirituelle des Byzantins." (Ivan Dujcev1 ) A „quaestio bulgarica", a bolgár egyházi kérdés jóval többet jelent, mint a bolgárok megkeresztelkedését a 9. század közepe táján, 864-ben. A kereszténység felvétele Bulgáriában közel félévszázados folyamat, ezen belül a 864-es esztendő csak epizódjellegű pillanat, nem jelenti sem a kezdetét, sem pedig a végét semminek. Az előzmények jóval mélyebbre nyúlnak vissza, a következmények pedig jóval távolabb mutatnak: a bolgárok megkeresztelkedése messzemenően túlmutat a bolgár történelem keretein. Egész Európa érdekeltté vált a bolgárok kereszténységre térítésében, s a „quaestio bulgarica" végleges rendezésével a 9. század vége felétől Kelet-Európa számára adott a kereszténység felvételének lehetősége a bolgár modell szerint. A példa valóban követésre is talál a szerbeknél, az oroszoknál és legkésőbb a románoknál is Kelet-Európa népei közül. Az Imperium Romanum nyugati részének 800 karácsonyán történt feltámasztása óta a „quaestio bulgarica" állította szembe először igazán Kelet és Nyugat birodalom- és egyházrészeit és mélyítette tovább a köztük lévő szakadékok igazi mélységeit. Ám ez a szakadék nemcsak Kelet és Nyugat birodalom- és egyházrészei között húzódott. Az egykori „oikumené-barbaricum" 9. századi halvány visszfényeként érezhető volt létezése Európa újonnan kereszténységre tért fiatal államai, népei, valamint a már keresztény Európa vonatkozásában is. Csakis ilyen koordináták figyelembe vételével találhatta meg a helyét Európa térképén a 9. században Bulgária és Morávia, majd néhány évszázaddal később a Kárpát-medencében letelepedett magyarság is. Bizánc és Róma A bolgárok kereszténnyé tételéért vívott küzdelem legélesebben Róma és Konstantinápoly konfliktusában vált kitapinthatóvá. Ennek a küzdelemnek a hátterében végső soron Kelet és Nyugat egyházrészeinek eltérő fejlődése állott: az egyetemes kereszténység Keleten és Nyugaton egyaránt eltérő körülmények, politikai, társadalmi és kulturális viszonyok között fejlesztette ki a maga sajátos egyházszerkezetét.2 Róma a császári 'Ivan Dujcev: Au lendemain de la conversion du peuple bulgare. Medioevo Bizantino - Slavo vol. I. Róma, 1965. p. 121.: „a bolgár történelem örök konfliktusa: állandó politikai küzdelemben lenni a Bizánci Birodalommal, s ugyanakkor a bizánciak szellemi felsó'bbsége alatt élni." 2François Dvornik: Byzance et la primauté romaine. Paris, 1964. p. 18. 1*
