Századok – 1982

Történeti irodalom - Kompleksznüe problemü isztorii i kul’turü narodov Central’noj i Jugo-vosztocsnoj Evropü (Ism.: Niederhauser Emil) 812/IV

814 TÖRTÉNETI IRODALOM sükre, és nem is kapcsolják össze a nemzettéválás problémájával. A téma annál is fontosabb, mert a kultúra terén a kapcsolatok sokkal pozitívabbak, mint a történelmi valóság egyéb területein. Sz. V. Nyikolszkij a nemzettéválás korabeli irodalom kutatásának kérdéseit veti fel, utalva a Szovjetunióban és az európai szocialista országokban eddig elért eredményekre. Holott a kultúra általában igen fontos az elnyomott nemzeteknél, kompenzációs szerepe is van a politikai szféra szűkös lehetó'ségeivel vagy éppenséggel hiányával szemben. Fontosnak tartja az irodalom és a nemzeti öntudat összefüggésének a kutatását, a nemzeti újjászületés fogalmának tisztázását, amelyet nem lehet az ismert reneszánszfogalommal összekapcsolni. L. N. Szmirnov és G. K. Venyegyiktov bemutatja a szovjet kutatók 1945 óta elért eredményeit a külföldi szláv irodalmi nyelvek létrejöttének kutatásában. A kultúra kérdéseit tárgyaló harmadik szekció fó'referátumát V. I. Zlidnyev tartotta, alapvetően a szovjet eredmények regisztrálását adja a teendők felsorolásával együtt. Xiemeli, hogy a szovjet kutatók eddig kevés figyelmet fordítottak az egyéb szocialista országok e téren elért eredményeire, így magyar vonatkozásban többek között Szűcs Jenő és Kosáry Domokos munkáira utal. A. I. Rogov a középkori szláv kulturális kapcsolatok vizsgálatának a teendőit veszi sóira, példaként a nagymorva rotunda elterjedésére utal. A 18. századig terjedően sorolja fel a teendőket, elsősorban a nyugati és keleti szlávok közti kapcsolatok vonatkozásában. I. M. Septunov a szláv és a balkáni folklór-kutatás teendőit összegezi, konkrétan a már emlegetett Poleszje-feltárást. B. P. Putyilov ugyancsak a folklór kutatásának feladatait elemzi, hangsúlyozza a funkcionális vizsgálat fontosságát. G. D. Vervesz a kérdéskörrel kapcsolatban az Ukrán SzSzK-ban, A. I. Maldisz a Belorusz SzSzK-ban elért eredményekről ad áttekintést. A nemzetközi kapcsolatokat vizsgáló szekcióban V. K. Volkov a régió államainak helyét és szerepét vizsgálja a kapitalizmus általános válságának első szakaszában (1917-1939). Úgy látja, hogy az 1917/18 után létrejött államrendszerjellegét, szovjetellenességén túlmenően, még nem tisztázták. Az egyes államoknak eltérő belső társadalmi struktúrájukból, politikai helyzetükből következően eltérő céljaik voltak, amire példaként a kisantantot hozza fel. A szerző szerint a régió államainak a szerepe jelentősebb volt, mint azt az eddig megjelent munkák megállapítják. V. Ja. Groszul az 1875-78-as keleti válság tárgyalását mutatja be a szovjet történetírásban Pokrovszkij 1924-es munkájától kezdve napjainkig. G. M. Szlavin a dolgozók internacionalista szolidaritásáról szólva hangsúlyosan emeli ki a magyar internacionalisták szerepét, azután az antifasiszta szolidaritásra vonatkozó szovjet kutatásokról ad áttekintést. A könyv ötödik része a tématanács feladatai között nem szereplő tematikát elemez, a szláv és balkáni népek történelmét és kultúráját a szocializmus korszakában. A. I. Nyedorezov a szocialista közösség kialakulásával foglalkozó szovjet munkákat vizsgálja, véleménye szerint ezek ugyan sokoldalú képet adnak, mégis sok kérdés feldolgozása még hiányzik. Ezért fontos az együttműködés a többi szocialista országgal, amely a leghatékonyabban a történész vegyesbizottságok útján valósítható meg, amire már eddig is van néhány pozitív példa. M. B. Jesics széles körű programot vázol fel a kultúra terén szükséges kutatásokra, ebbe beletartoznak az általános elméleti-módszertani megalapozást szolgáló kulturológiai kutatások, a szocialista kultúrforradalomnak, a párt és az állam kultúrpolitikájának, a kultúra egyes összetevőinek kutatása, valamint a kulturális együttműködésé, országosan, regionálisan és a szocialista világrendszer vonatkozásában, konkrét szociológiai vizsgálódások a kultúrpolitika eredményeiről, gazdasági megalapozottságáról, intézményeiről, sőt prognosztikus kutatásokat is szükségeseknek tart. В. I. Rosztockij beszámol az európai szocialista országok művészetének kutatásáról a Szovjetunióban, képzőművészeti, zenei és színházi téren. Az utolsó szekció a historiográfia kérdéseivel foglalkozott. V. A. Djakov referátuma szerint a szlavisztika terén alig történt valami, jószerivel csak a különböző szovjet enciklopédiák címszavaira lehet utalni, illetve a szlavisztika történetével foglalkozó tervezett kötetek közül a Szovjetunióban kiadott első kötetre, amely a szlavisztika elméleti és módszertani kérdéseit tárgyalja. Úgy látja, a marxizmus hatása nemcsak 1917 után érvényesült a szlavisztikai kutatásokban, hanem már előtte is, ha nem is a hivatalos tudományra. A legsürgősebb feladatnak a szovjet szlavisták bibliográfiai szótárának összeállítását tartja, amely a szélesen értelmezett szlavisztika minden művelőjét felölelné, tehát mintegy 1500-2000 tudós adatait kellene tartalmaznia. Sz. M. Sztyeckevics az Orosz SzSzSzK egyetemein a nyugati és délszláv népek történetének kutatásában elért eredményeket összegezi. P. A. Dmitrijev az egész Szovjetunió felsőfokú oktatási intézményeiben mutatja be a szláv filológia oktatásában és kutatásában elért eredményeket és a folyó munkálatokat, egyes készülő kandidátusi