Századok – 1982

Történeti irodalom - Kompleksznüe problemü isztorii i kul’turü narodov Central’noj i Jugo-vosztocsnoj Evropü (Ism.: Niederhauser Emil) 812/IV

812 TÖRTÉNETI IRODALOM A Bach-féle centralizáció gyakorlati megvalósítása az osztrák-német bürokráciára hárult, amely a II. József-féle centralista hagyományokon nevelkedett, s amelynek személyi-családi kontinuitása a 18. századi bürokráciával jórészt pontosan kimutatható. Hogy ez a bürokrácia a neoabszolutizmus idején a társadalom konzervatív elemét alkotta, aligha vitatható. De Heindl rámutat arra, hogy Bach követői közt megtalálható egy másik tábor is, amelyről a magyar történetírás alig szokott tudomást venni: a liberális német polgárság, amely nemzeti államot akWt nyugat-európai mintára (a bécsi Kari Hock, vagy a grazi Kaiserfeld). Ez a polgárság az alkotmányosság híve volt, de megalkudott a „momentán abszolutizmussal", mert a Bach-féle szisztémában eszközt látott az állami egység megteremtésére. És Bach személyében nemcsak a közigazgatás újjászervezőjét látta, hanem azt a politikust is, aki törekedett egy egységes államnemzet megteremtésére. Hiszen a korban előtérben álló közoktatási reform, az új gimnáziumi rendszer bevezetésének a minisztertanácson megfogalmazott vezető motívuma „a jó osztrák szellem kialakítása" volt, amit „szakadatlanul szem előtt kell tartani". A neoabszolutizmus programja azonban, amely abban állott, hogy a közigazgatás megfelelő szervezésével és a bürokrácia segítségével az oly különböző struktúrákat magába foglaló Habsburgbirodalomból egységes államot teremtsen egy államnemzettel, egy rövid évtized alatt véglegesen megbukott. Ennek okát a tanulmány a strukturális adottságokon túl abban látja, hogy a rendszer társadalmi bázisát nem sikerült kiszélesítenie, sőt, a közép- és kishivatalnokok tekintélye az évek során e rétegek rossz anyagi viszonyai miatt jelentősen hanyatlott. (Talán erőteljesebben kellett volna hangsúlyozni a nemzetek ellenszenvét az idegen hivatalnokokkal szemben.) Mégis úgy ítéli, Bach közigazgatási rendszere számottevő kísérlet volt - amint a II. József-féle is - egy, a korabeli értelemben modern állam megteremtésére. Úgy érezzük, hogy a kötet tárgyának s a bevezető tanulmány gondolatainak futó ismertetése is érzékelteti, hogy a publikált források mennyire alkalmasak arra, hogy a kutatót a korszak alapkérdéseibe bevezessék, hogy a jegyzőkönyvek a birodalom belső struktúrájára vonatkozó alapforrásnak tekinthetők. A kötet apparátusának és a bevezető tanulmánynak elkészítéséhez Heindl széles körű forrásanyagot használt, mégpedig nemcsak a szokásos központi levéltárak anyagát: tehát a Haus, Hofund Staatsarchiv, a Kriegsarchiv iratait, a Verwaltungsarchiv megfelelő állagait, hanem ahol erre szükség volt, a belügyminisztérium, az igazságügyminisztérium hiányzó aktáit a tartományi levéltárak állagaival pótolta. A bevezető tanulmánynak a neoabszolutizmus egészére érvényes megállapításai, főként a közigazgatási rendszer, az állami struktúra, valamint a rendszer társadalmi bázisa vonatkozásában azonban nem egyetlen kötet munkálatának eredményei. Bennük a korszak avatott kutatója több évtizedes munkájának, a Monarchia valamennyi kutatója számára figyelemre méltó eredménye tükröződik. Somogyi Éva KOMPLEKSZNÜE PROBLEMÜISZTORII I KUL'TURÉ NARODOV CENTRAL'NOJ I JUGO-VOSZTOCSNOJ EVROPÜ Itogi i perszpektivü iszszledovanij. Moszkva, 1979, Nauka, 288 1. A KÖZÉP- ÉS DÉLKELET-EURÓPAI NÉPEK TÖRTÉNELMÉNEK ÉS KULTÚRÁJÁNAK KOMPLEX PROBLÉMÁI. A KUTATÁSOK EREDMÉNYEI ÉS PERSPEKTÍVÁI. A D. F. Markov felelős szerkesztésében megjelent tanulságos kötet az 1978 márciusában a Moszkva melletti Zvenyigorodban tartott össz-szövetségi tanácskozás előadásait és korreferátumait gyűjti össze, az értekezlet hat szekciójának megfelelően hat részben. A kötet elején D. F. Markov bevezető előadása áll, amely az egész tanácskozás feladatairól szól. 1961-ben tartottak országos megbeszélést, akkor még a szlavisztika feladatairól, országonkint (hozzátehetnénk: pontosabban nemzetenkint) folyó kutatások megtervezéséről, koordinálásáról volt szó. A tudományos fejlődés azonban azóta újabb, bonyolultabb feladatokat vetett fel, az országismeret helyett az összehasonlító módszer alkalmazását. Markov is ennek alapvető fontosságát hangsúlyozza. Ez az összehasonlítás első lépésként egy-egy tudományágon belül végzendő el, azonban egyre inkább a tudományágak közti komplex módszert is alkalmazni kell. Ilyen, máris kutatott téma a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az