Századok – 1982
Történeti irodalom - Görgey István: 1848 júniusától novemberéig (Ism.: Urbán Aladár) 806/IV
806 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet tehát az orosz forrásanyag részletes feltárásával nagy segítséget nyújt a balkáni politikai eseménytörténet egyik fontos részletének további, elmélyült kutatásához. Az egyes iratok archeográfiai ellátottsága mintaszerű, a magyarázó jegyzetek világos eligazítást adnak. Egészében egy kiváló forráskiadvány első kötetét kaphatja kézhez a kutató, remélhetőleg a második kötet is hamarosan napvilágot lát. Niederhauser Emil GÖRGEY ISTVÁN 1848 JÚNIUSÁTÓL NOVEMBERÉIG. OKMÁNYTÁR (1848. SZEPTEMBER 23. - 1848. OKTÓBER 16.) Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta, az okmánytárat, jegyzeteket és mutatókat összeállította Katona Tamás Magyar Helikon, 1980. 425 I. Szokatlan, de kellemes meglepetéseket tartalmazó, a szakmai érdeklődést is messzemenően kielégítő munkát vesz kezébe az olvasó, ha hozzájut Görgey István megifjodott, Katona Tamás gondozásában megjelent kötetéhez. A szép kiállítású könyv ugyanis nem más, mint Görgey Artúr öccsének, Istvánnak (1825-1912) késő öregkorában, 1909-ben befejezett munkája, a „Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig" c. könyvének az utolsó hét fejezete, amelyben 1848 júniusától november l-ig, Görgey Artúr tábornoki kinevezéséig tekintette át a magyar forradalomnak és saját hősének történetét. Ezzel kívánta ugyanis pótolni a bátyja védelmében írott háromkötetes, 1885-ben, illetve 1888-ban megjelent nagy munkájának - amelynek címe: „1848-ból és 1849-ből" - azt a hiányosságát, hogy abban csak Görgey tábornoki és főparancsnoki kinevezésétől foglalkozott az eseményekkel. Igaza van Katona Tamásnak: ezek a részek a pótlás kényszeréből születtek, és így kerültek a kései kötetbe, amely címe szerint csak a forradalomig kívánta követni Görgey Artúr életútját. Figyelmes és jó emlékezetű szemtanú beszámolója ez a hét fejezet, akinek emlékezetét ötven év távolából a rendelkezésére álló — immáron az Országos Levéltárban lévő — okmányok őrizték meg a nagyobb tévedésektől. Sajátos memoár tehát Görgey István írása, hiszen elsősorban nem magáról, hanem bátyja tetteiről számol be, akinek egyébként 1848.szeptember 9-től segédtisztje volt. Görgey István emlékezései az első oldalakon beszámolnak a fővárosi olasz katonaságnak pünkösd vasárnapján (június 11-én) kitört zendüléséről, saját önkéntes nemzetőri szolgálatáról a pest-budai fiatal hivatalnokokból szervezett Földváry-zászlóaljban, amely augusztus-szeptemberben az óbecsei táborban teljesített szolgálatot. A visszaemlékezés szeptember elején válik igazán érdekessé, amikor a Szolnokon szerveződő önkéntes nemzetőri tábor parancsokául Görgey Artúrt nevezik ki, s kérésére öccsét mellé osztják be segédtisztnek. István ettől a pillanattól szemtanúként és résztvevőként adhat számot a Csepel-sziget védelmére - ti. a horvát seregnek esetleg a Dunán való átkelésének megakadályozására - tett intézkedésekről, a Zichy Ödön elleni hadbírósági eljárásról, a Roth tábornok hadoszlopa elleni mozdulatokról és az ozorai fegyverletételről. Az emlékezések középpontjában tehát Görgey Artúr tettei állanak. Ez az eljárás természetesen helyenként kitérőkre készteti Görgey Istvánt. így történik ez például Zichy Ödön „lefoglalt ingóságai" esetében, vagy Perczel Mórral és Madarász Lászlóval szemben, akiket szarkasztikus megjegyzéssel illet. Mivel azonban a közvélemény és a visszaemlékezések áradata Görgey Artúr szereplésének ezt a szakaszát - a Zichy-ügyet leszámítva - nemigen kritizálta, a szerző magyarázó-védelmező szándéka nem zavaró. Görgey Istvánnak a személyi relációkra tett megállapításaival is többnyire egyetérthetünk, pl. azzal, hogy feltehetően Madarász Lászlónak is volt szerepe Görgey gyors ezredesi kinevezésében. Az azonban valószínűtlen, hogy Kossuth 1848. októberében már a reá veszélyessé válható Perczel Mór ellensúlyát kereste Görgeyben (109. 1.). Az pedig, hogy a Móga táborába küldött, frissen kinevezett ezredes nem fogadta volna el Kossuthtól a titkos megbízatást Móga figyelésére (114-115. 1.) - mint erre Katona Tamás is rámutat —, nem felel meg a valóságnak, és ellentmond Görgey Artúr emlékiratainak is. Katona Tamás bevezetője nemcsak Görgey István írásának keletkezési körülményeit ismerteti, hanem megrajzolja a korabeli történeti hátteret is. Mindezt igen mértéktartóan teszi, hiszen a kötet
