Századok – 1982

Történeti irodalom - Tanulmányok Tolna megye történetéből IX. (Ism.: Bellér Béla) 793/IV

794 TÖRTÉNETI IRODALOM Dóka Klára Folyószabályozás Tolna megyében a 19. században c. tanulmánya - hasonló tárgyú írásaival egyezően - témája egzakt ismeretével és ennek világos, tömör kifejtésével tűnik ki. A Tolna megyei vizek - Sárvíz, Sió és a Duna-szakasz — szabályozása Magyarországon a legkorábban megkezdett és gyors sikereket hozó vízrendezés volt. A 18. században jól megtervezett munkát a 19. század első évtizedében következetesen hajtották végre, majd az egész vízrendszert átalakító merész megoldással zárták. A vízszabályozás munkájában olyan neves politikusok, magas rangú tisztviselők vettek részt, mint pl. Podmaniczky József, Zichy Ferenc, Széchenyi István, olyan vízimérnökök, mint Böhm Ferenc, Beszédes József és Vásárhelyi Pál. A befektetett politikai és szakmai munka meghozta gyümölcsét. Az ármentesítés a hajdani mocsárvidéket az ország egyik leggazdagabb termőföldjévé varázsolta. A tanulmány rendkívül instruktiv statisztikai adatokkal, táblázatokkal követi nyomon a fejlődést az egész 19. századon keresztül. Szenei László A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) c. tanulmányával a múlt századokból saját korunkba léptünk át. A szerző bevezetőben ismerteti Tolna megye felszabadulás előtti gazdasági (? ) és kulturális helyzetét, amelyet a felszabadulás utáni tökéletes ellenképének rajzol meg. A felszabadulás utáni kultúrforradalom a kultúra demokratizálását és közkinccsé tételét célozta. Az ezt szolgáló közművelődési szervezet elég lassan, sok kísérletezés után alakult ki. A tanulmány ezután 14 fő területre bontva vizsgálja a közművelődési tevékenységet, az ismeretterjesztéstől egészen a MSZBT kultúrmunkájáig. Végelemzésben úgy látja, hogy Tolna megyében a vizsgált korszakban a sok gond és nehézség ellenére is jelentős eredmények születtek a közművelődés terén. A felszabadulástól megteremtett általános demokratizálódás viszonyai közepette elemi erővel tört fel a tömegek kultúrszomja. A megnövekedett kulturális igény a népi öntevékenység számtalan új formáját bontakoztatta ki. Ezek esetenként országos jelentőségű eredményeket is hoztak. (Kultúrcsoportok tömeges megjelenése, a műkedvelés legkülönbözőbb formái, kultúrversenyek, kulturális gyűjtőakciók stb.). Mindezeknek köszönhetően Tolna megye kulturális élete a felszabadulást követő években igen sokrétű, megkapóan eleven képet mutat. Különösen nagy jelentőségű volt a marxizmus-leninizmus eszméinek terjedése, amely megnyitotta az utat kulturális örökségünk újraértékelése, a demokratikus és szocialista kultúrhagyományok összekapcsolása, a művészetek politikamentességének, öncélúságának felszámolása előtt. Anélkül, hogy e nagyszabású tanulmány eredményeit kétségbe vonnánk, fel kell hívnunk a figyelmet néhány problematikus vonására. Azzal a szerkezeti megoldással, hogy a szerző 14 fő kulturális területre bontva vizsgálja külön-külön, 1945-ön kezdve, 1948-cal zárva témáját, egyrészt fölösleges ismétlésekbe téved, másrészt lemond a fő közművelődési irányzatok, ezeken belül az egyes tevékenységi formák összefüggő és mégis differenciált bemutatásáról, és valóban olyan helyzetet teremt, amikor az ember nem látja a fától az erdőt. Még kevésbé érthetünk egyet azzal a leszűkített szemlélettel, amely azt a bonyolult és sokszínű jelenséget, amit közművelődésnek nevezünk, csupán egy oldalról, politikai, sőt pártpolitikai oldalról közelíti meg, és teljességgel nélkülözi a kultúrszociológiai-pszichológiai, esztétikai, kommunikáció-elméleti nézőpontot. Ez a módszer alkalmas lehet a közművelődés szervezetének, funkcionálásának, programjának, propagandájának bemutatására, de csak kevéssé alkalmas a mindezek mögött rejlő kulturális tartalmak, eszmék, irányzatok feltárására, az ember kulturális fejlődésének lényeges vonatkozásaiban, fontos fázisaiban való megragadására. Ahol a tanulmány mégis megkísérli ezeket, nem csupán kielégítetlenül hagy, hanem egyenesen ellentmondásra ösztönöz, mint pl. amikor szembefordítja egymással az ideológiát és az esztétikai ízlést (276.); amikor a polgári demokratikus internacionalizmusban, sőt a népi írók „narodnyikizmusában" látja a fő veszedelmet (317.), nem pedig a nacionalizmusban, revíziós szellemben, fasizmusban; amikor nem látja a demokratikus és a szocialista feladatok összetartozását (316.) stb. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Tolna megye kulturális teljesítményének kifejezésére nem találjuk különösen alkalmasnak Végvári egyik irredenta versét. (284.)) Zavarja az olvasót az is, hogy a tények és a tanulmány nem beszélnek mindig egy nyelven. (Ld. pl. az olvasási szintre vonatkozó, egymásnak többszörösen ellentmondó közléseket (268. 269. 271.) (Túlhaladott álláspont hivatalos intézkedéseknek, programoknak egyszerűen a valósággal való azonosítása, az alkotás, a közvetítés mellett a befogadás vizsgálatának teljes mellőzése (pl. az 1848-as centenáriumi program /308-310./ kapcsán.) Kitűnő gondolatnak tartjuk, hogy a tanulmánykötet függelékében Kun Lajos bevezetőjével és remek fordításában közli Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae historico-geographica c. művének Tolna vármegye leírására vonatkozó részét, megtoldva egy rövid Bél Mátyás-életrajzzal.