Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
MOCSÄRY LAJOS RÖPIRATA 789 pozitív eredménye nem lesz, úgy valószínűleg ismét egy hosszasabb szünidő' fog a rövid mozgalomra következni. Nem lett volna-e ezen szünidő igen alkalmas arra, hogy elvegye élét azon ingerültségnek, mely az akkor-amikor megtörténő első vitában felmerülhet. Ismét aludtunk volna egyet a dolog felett, és tán jobb hangulatban foghattunk volna hozzá a legközelebbi alkalommal. Ami a választmány által létrehozott pontozatot illeti, óhajtottam volna részemről, hogy kevesebb részletezésbe és rendszerezésbe bocsátkozzék, de óhajtottam volna azt is. hogy egyszerre koncedáltatott1 1 7 volna mindaz, mi részünkről elfogadható. Óhajtottam volna, hogy a közigazgatásnak felsőbb régióiba csak olyan szabad bementel engedtessék a többi nyelveknek, mint a magyarnak, hogy ezen dolog úgy állíttatott volna elő. mint a közigazgatásnak saját benső ökonómiájához tartozó. Mert nézetem e tárgyban az. hogy arra kell törekedni, miszerint a nyelv kérdése minél inkább közönyössé váljék, hogy minél kevesebbet halljunk felőle, a közigazgatási irodák belső házi dolgává váljék annyira, hogy utóvégre éppoly közönyös legyen a közügyre nézve az. hogy egy-egy írnok mi nyelven fogalmaz, mint közönyös az. hogy acél vagy lúdtollal ír-e? De hát hiszen ami az eddigi megállapodásban e részben még hiányos, kijavítja idő és alkalom, azért a fődolog áll; átléptük a Rubicont,' 1 8 új téire léptünk, s az 1848 előtti és a mostani közhangulat a nemzetiségi kérdésre nézve két különböző világ; a magyar nyelvet nem tekintjük többé úgy. mint az országgyűlés dajkaságát és gyámságát igénylő gyenge csemetét, az országgyűlés nem azonosítja magát többé a nemzetnek egy részével, hanem úgy tekinti magát, mint közös családját, melynek nincs kedvenc édes és mostoha gyermeke, hanem egyeránt osztja meg mindenikkel szeretét és gondoskodását. Az országgyűlés felhagyott a magyar nemzetiség propagandájának pártfogói szerepével, s ezt oda utasította, ahol voltaképpen helyén van, tudniillik a nemzetnek társadalmi és irodalmi működésére; az országgyűlés felemelkedett azon kellő magasabb szempontra, hogy közönyös előtte minden más, mint a nemzet fiainak hű hazafisága. A nemzetiségi kérdésnek legveszedelmesebb oldala az ismeretes árlejtés. Ki ád többet? erre tanítják bizonyos részről a nemzetiségeket. Ezen eljárás és általában a népfajokkal elkövetett játék az abszolút rendszernek legkárhozatosabb oldala, végeredményben önmagára nézve is legveszedelmesebb. Az államadósságnak roppant halmaza, a deficitnek rákfenéje anyagi tekintetben nem ássa alá jobban a birodalom állását, mint aláássa a népfajokkal elkövetett politikai működés. Valamint ott anyagi tekintetben, úgy veszt itt erkölcsi tekintetben hitelt. Korábban a kormánynak egészen szabad keze volt arra nézve, hogy a népfajokat egymás ellen felhasználja, de mióta mi is új térre léptünk, mióta a nemzetiségeket elismertük, mióta készeknek nyilatkoztunk megadni mindent, mi méltányos követelés, azóta a kormány nem rendelkezhetik többé oly szabadon, azóta verseny állott be köztünk s a; ki ígér? ki ad többet? . . . lőn a jelszó. Exempla sunt odiosa, 1 1 ' nem lehet felidéznem az egyes eseteket, melyekben ezen törekvés nyilatkozott; ismeretesek egyébiránt. Midőn mi egész készséggel és határozottsággal nyilatkoztunk, mindannyiszor ki akarták venni szánkból a szót. mintha ezt akarták volna mondani: nem te adod. hanem én adom. Kellemetlen ránk nézve a helyzet, mert a nemzetiségeknek követelésit felcsigázni igen alkalmas, de azért nekünk árlejtési térre lépni nem szabad, mert az egy nemzetre nézve méltatlan és egyszersmind veszedelmes eljárás. Nekünk éppen azért egyszerre és teljes mértékben kell megadnunk mindent, ami megadható, nehogy árlejtésbe bocsájtkozni láttassunk részünkről is. Ez így is történt a nemzetiségi választmány által készített munkálatban és ez a múlt országgyűlésnek roppant eredménye, melyet eléggé megbecsülni nem lehet: de én éppen azért óhajtottam volna az engedményeknek a fentebb említett módon még teljesebbé és tökéletesebbé tételét. Valamint játszanak a nemzeti kérdéssel à la hausse, a börzei nyelv szerint szintúgy játszanak vele à la baisse12 0 is. Tapasztaltuk ugyanis, hogy mikor és akik nekünk egy jó szót adnak, mikor a mi jóindulatunkat keresik, akkor ismét a nemzeti kérdést veszik elő, és árcsökkentésre játszva a magyar nyelv részére ígérnek kedvezményeket. Ezen buzgalom rám nézve igen kellemetlenül hat bizonyos 1 17 koncedál = megenged, beleegyez 1 18 Rubicon = Itália és Gallia között határfolyó, Caesar egyeduralmát ennek átkelésétől számítják. '1 'Exempla sunt odiosa = a példák gyűlöletesek 12 0 à la hausse, à la baisse = tőzsdei árfolyamemelkedés - csökkenés
