Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
784 TÓTH EDE különbségek, melyek az egyes megyék eljárásában és nyilatkozataiban mutakoztak, jelentéktelenek, ha tekintjük a dolgok lényegét, melyben kivétel nélkül egyenlően jártak el. Hogy Heves nem kért, hanem határozott, hogy Szabolcs késedelmeskedett'3 - a törvényesség logikájának más felfogását jelenti, egyebet semmit. Ha ily csekélységek oly nagyra vétethettek odafenn, valóban igen gyenge lábon kellett állani a valódi akaratnak az alkotmány visszállitásához. Az oly barátság, mely csak egy hajszálon függ, nevezhető-e igazi barátságnak? Még így a megyék megfeleltek azon kötelességüknek, hogy mint a nemzetnek hivatalos orgánumai fenntartsák annak jogait, úgy másrészt eltalálták az utat arra nézve is, hogy ha komoly a szándék felülről, a kiegyenlítés lehetővé tétessék. Ennek eleget tettek azáltal, hogy elfoglalták a tért s elvállalták - habár nem a kimért modor szerint - az adott szerepet. Mert elfoglalni a tért akkor, midőn ki volt mondva mindjárt előre, hogy legfontosabb jogaink, a pénz- és hadügy kezelésének joga megtagadtatik, valóban önmagunk megerőltetésébe került, s nem lehetett volna csudálni, ha a nemzet visszautasítván ily adományt, megmaradt volna tovább is a teljes passzivitás terén. Bármennyire ügyekeztek is némelyek ráfogni, az egész országában még csak nyoma sem volt forradalmi mozgalmaknak. Nem akarom felemlíteni, mit lehetett volna természetesnek találni és menteni mindent, ha megtörtént volna; de miután semmi se történt, annál nagyobb érdemül lehet felróni a népnek, hogy rendet, fegyelmet tartott, s ezáltal a visszás körülmények közt utat talált, melyen biztosan haladt, módot talált minden kompromittáló és lealázó körülmények közt dicsőséggel fedezni halántékát. Felülről úgy összezavartak mindent, egybekevertek abszolutizmust és alkotmányt, törvényest és törvénytelent - mert hiszen egy lélegzettel idéztek törvényeket és tagadtak meg törvényeket, annyira félig tettek mindent, s ezáltal annyira felhúzták az anarchiának minden zsilipéit, hogy a nemzetet nem óvta meg más az anarchiától, mint saját helyes ösztöne és belátása; a szerep megfordult, a nemzet tartott rendet, míg a kormány a rendetlenségnek szórta markostul magvát. Nem lévén célom rendszeres bírálatát adni az „egy év" történetének, csak kiszemelve egyet-mást akarok szemügyre venni azon évnek egy-egy feltűnő és félremagyarázott eseményei és tüneményeiből. A municipalisták erősen lovagoltak azon. hogy a törvényhatóságok sorban küldöttek Deáknak bizalmi nyilatkozatokat,'4 míg képviselőik a határozati párthoz tartoztak - világos jele, hogy a képviseleti törvényhozó test nem fejezte ki híven a közvéleményt, világos bizonysága, hogy a képviseleti rendszer nem jó. Ama ténynek más magyarázatát is lehet adni. s úgy hiszem, nem helytelenül használtam érvül annak megcáfolására, hogy a megyék késztették túlságos eljárásra az országgyűlést, mert hát ez alkalommal inkább mérsékeltebbnek mutatták magukat, mint az országgyűlés többsége. De lássuk, miként állt amaz ellentét a nemzet és képviselői közt, mennyiben volt benne meghazudtolás? Miként állottak szemben egymással a pártok - mindegy, az eredmény az volt, hogy mind a két fölirat az óvással egyetemben közfelkiáltás útján jött létre, az annyit jelent, hogy a képviselők éppen úgy bizodalmat szavaztak Deáknak, mint a megyék. Az első föliratra történt első szavazás alkalmával a többség csekély volt, de hogy a határozati párt önként lemondott győzelméről, s maga készítette el a fölirat mellett való többséget, ezen éppen oly különös, mint nevezetes tény éppen legfényesebb bizonyítványa annak, hogy az országgyűlésen valósággal csak egy vélemény létezett a dolog lényegére nézve. Ez fényesebb bizalmi szavazat volt Deáknak, mintha a legnagyobb szavazati többsége lett volna egyszerűen. Azt állítják némely részről, hogy roppant különbség volt a határozati és fölír a t i párt között. Azok állítják azt, kiket igen bánt a nemzet egyetértése, kik azt mondják, hogy bármi nagy egyetértéssel se viszünk ki bizonyos dolgokat, kik mint a „helyes irány" szerzője, „sajnálják, de kénytelenek megbontani az egyetértést"(? ) Ha azt mondta volna a tisztelt szerző, hogy nem akarja zavarni az egyetértést, eszünkbe juttatta volna a bolha és tevéről szóló aesopi mesét. 93 Heves és Külső-Szolnok megyék végzése az 1861. január 16. leiratra. Közli R. F. /.: Megyei alkotmányos mozgalmak. Pest, 1861. CLVI.; Szabolcs megye végzése az 1861. január 16. leiratra. R. F. /..- i. m. CLXXII. A késedelmeskedést előidéző közjogi vita: uo. 104. A szabolcsiak kezdetben a leiratra mint törvénytelenre válaszolni sem akartak. 9 4 Deák felirati javaslatára pozitívan válaszolt a megyék többsége.
