Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
MOCSÄRY LAJOS RÖPIRATA 781 Szemben a hatalommal, mely éppoly kevéssé áll jogi téren, midőn a d, mint akkor, midőn elvesz, kettős feladata volna a nemzetnek: fenntartani a nemzet méltóságát s a nemzeti ügynek állását, és nem zárni el útját a viszonyok jóra fordulásának. A nemzeti ügy. midőn Világos elbukott,1 6 el lőn nyomva, de nem lőn megsemmisítve, hanem élt a hazafiak szívében, s élt jogilag folyvást a tizenkét éven át. A nemzet küzdött mellette, küzdött az adott téren, a passzivitás terén, az abszolút hatalmat soha el nem ismerte. Az Októberi Diploma után csak más téren folytatta a nemzet soha félbe nem hagyott működését; a tér változott, de nem a küzdelem tárgya. Ami mellett erősen állott, amihez erősen ragaszkodott addig, azt nem hagyhatta cserben akkor, midőn a semlegesség teréről a tettlegességére lépni alkalma lőn. És ezt éppoly kevéssé tehette a megyén, mint tehette volna az országgyűlésen. A nemzet à megyén éppen úgy nemzetnek érezte magát, mint az országgyűlésen, mert a megye nyilatkozata hivatalos, a megye alkotmányos hivatalos testület, a megye a törvénynek őre, az alkotmánynak védbástyája. Azért kötelességének tartotta magát a jogfolytonosság terére állítani, s nem tartotta magát feljogosítva arra, hogy feladja az országnak állami alapszerződésen, szentesített törvényeken nyugvó és koronázási diplomák s királyi eskütételek által megpecsételt jogait. Félreismerték volna a megyék állásukat, mint a nemzet hivatalos orgánumai és a törvény őrei, s megszegték volna kötelességüket, ha nem állottak volna a szigorú törvényesség terére, s az opportunitási és utilitási71 szempontokból feladták volna a nemzet jogait. Fais que tu dois, advienne que pourra7 8 mondjuk Kecskeméthy úrral. De mi lett volna az az utilitás, amelynek szempontjából másként kellett volna eljárni? A nemzet méltósága sérelmet szenvedett már maga az adomány, a koncesszió ténye által. Elfogadni azonmódon a koncessziót jogelismerés helyett, elfogadni, habár a szemtelen koldus módja szerint, ki midőn a kisujjat adják, az egész kezet ragadja meg - koldusi eljárás lett volna. A koldusnak el kell fogadni az alamizsnát, sőt az ajándékozott lónak se szokás fogát nézni, de a sértett, a kifosztott ember csak teljes elégtétellel érheti be. A nemzet méltóságának megóvása megkívánta, hogy igazságot követeljünk, s csak a sértést engedjük el, azaz: követeljük az 1848-i állapot visszaállítását, s vessünk fátyolt propter bonum pacis79 a tizenkét év eseményeire. De a nemzeti méltóság megóvása, a nemzeti ügynek erősen fenntartása, azaz a szigorú törvényesség követelése volt egyszersmind a leghelyesebb célszerűségi szempont is, mert „amit erő és hatalom elvesz, azt jó szerencse ismét visszaadhatja, de amiről a nemzet félve a szenvedésektől önként lemond, annak visszaszerzése mindég nehéz és mindég kétséges".8 0 Ezen magasabb utilitási szempontot kellett a megyéknek is mindenekelőtt tekintetbe venni s annak alárendelni a kisebb utilitási tekinteteket, mert a megye nyilatkozata hivatalos, a megye az alkotmánynak védbástyája. A megyék által mellőztetett utilitási szempontot kétféleképpen értelmezik eljárásunknak kárhoztatói. Azt mondják, a megyék engedékenysége által megtarthattuk volna kezünkben a közigazgatást - sőt az autonómiát említik -; másodszor pedig nem szakadt volna meg a kiegyenlítés fonala, s minden jóra ment volna Ha ez állana is, akkor se lett volna se szabad, se tanácsos ezen hasznot a fentebbi magasabb utilitási szempont mellőzésének árán megszerezni, mert nem máról holnapra élünk, de hát lássuk, mennyiben lehetett volna amaz eredményeket biztosítani? A megyei autonómiának gúnya az oly állapot, mint amilyenbe kívánta a kormány a megyéket helyheztetni - ehhez nem kell kommentár. A nemzeti ügynek éppen semmi és csupán az abszolút rendszernek tettünk volna a könnyű közigazgatás által nagy szolgálatot. Ellenben örökre kompromittálta volna magát a megye, elvesztették volna örökre szeplőtlen hírnevöket és tekintélyöket azon 76 Világos = 1849. augusztus 13. Görgei Rüdiger előtt letette a fegyvert 7 7 utilitás = előny, érdek 7 8 Fais que tudois, advienne que pourra = tégy amit akarsz, jöjjön, aminek jönni kell 79 propter bonum pacis = a jó békesség érdekében 80 „amit erő és hatalom elvesz . . .'— Deák Ferenc második felirati javaslatának egyik alapvető megállapítása az országgyűlés 1861. augusztus 8-i üléséén. Közli: Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei III. к. Budapest, 1889. 198. - Az országgyűlés LXIII. ülésének jegyzőkönyve : Az 1861. évi országgyűlés. Pest, 1861. III. к. 294. 10 Századok 1982/4
