Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
730 VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN sák."6 7 Hasonló tájékoztatást és felszólítást kapott Torontál megye főispánja, Karácsonyi László is.6 8 Az április 27-én kelt levelében István nádor (Batthyány Lajos ellenjegyzésével) pontosabban is körülírta a kormánybiztos által felállítandó statáriális bíróságok hatáskörét. Rögtönítélet elé kell utasítani minden olyan esetet, amely fenyegeti az ország békéjét, s a közcsendet (lázadás, lázítás, gyilkosság, rablás, gyújtogatás).69 Még aznap mácsai birtokán kapta kézhez Csernovits Péter a nádor és a miniszterelnök megbízólevelét. ..Szép pálya vár reád, de nehéz . . . Nevednek varázsát terjeszd ki a nép felett; ha ez sem használ, akkor vész következik be" — írta neki április 27-én Szemere Bertalan belügyminiszter.7 0 Az idézett rendelkezések (s most már Csernovits kormánybiztos intézkedése) következtében felállított rögtönítélő bíróságok közül elsőként 1848. május 3-án a nagykikindai kezdte meg működését. Mielőtt munkájuk részletesebb elemzésébe kezdenénk, vizsgáljuk meg, milyen szabályok határozták meg e testületek tevékenységét!7 1 Amint azt István nádor megbízóleveléből is tudjuk, rögtönítélő bíróságok elé utalandó a lázadás, a lázadásra bujtogatás (a szabályzat I. 1. pontja); az uradalmak vagy elöljárók szántóföldjeinek, rétjeinek, erdeinek erőszakos elfoglalásának bűntette (I. 2.); a rablás, fosztogatás, útonállás, barmok és marhák elhajtása, a betörés (I. 3—8. pont). A bírák csak „törvénytudók, érett s nyílt ítéletű, és a bíráskodásban gyakorlott férfiak" lehetnek (II. fejezet). Az eljárás módjáról a III. fejezet intézkedik. Az elfogott vádlottat azonnal a bíróság működésének helyszínére kell kísérni, de tilos kínozni, sanyargatni. A bíróságnak mihamarabb, de legkésőbb a vétkes előállítását követő harmadik napig kell összeülnie. „Az ítélet, azon percztől fogva, midőn a törvényszék az eleibe állított gonosztevő felett össze ülni kezdett, harmad nap alatt múlhatatlanul végre hajtandó" (17. pont). A vádlott csak a rögtönítélet tárgyát képező bűnért vonható felelősségre; múltját pedig csak annyiban kell nyomozni, amennyiben „ . . . annak valódi rablónak, lázítónak, haramijának, útonállónak vagy bujtogatónak minőségét bővebben felderíteni szükséges volna" (4. pont). Tanúként bárkit megidézhetnek, tanúvallomásra még katonai személyeket is kötelezhetnek. A per során ismertetni kell a történet pontos leírását, a rab adatait, az elfogatás körülményeit. Ezt követi a vádlott kihallgatása, a vallomás rögzítése, majd hitelesítése (amennyiben szükséges, a vádlottnak „saját nyelvén magyarázandó"), a tanúk meghallgatása, amelyről ugyancsak jegyzőkönyv készül. A vádlott bűnösségét az eljárás során kell bizonyítani, de „ ... a rabot fenyegetéssel, veréssel, kegyelem ígéréssel vagy bármi más móddal vallomásra kényszeríteni szigorúan és legkeményebb fenyíték súlya alatt tilalmaztatik" (10. pont). Csak az egyhangúlag hozott bírósági ítélet érvényes, egyetlen ellenszavazat esetében is a peres iratokkal a rabot rendes bíróság elé kell utalni. Ezt az eljárást az magyarázza, 61 OL Filmtár, Min. e. iratok, 1848. 3825. 3. dm 1092. sz., ill. 1093-1094. sz. "Uo. 3824. 1. dm 243. sz. 69 Thim J . i. m.II. 147. 10 Ua. 137. 1 ' A későbbi ismertetésünk alapja az, amelyet, a kikindai vésztörvényszék iratai közt találtunk. AV. Torontalska zup. 1848. 136. doboz 2976. sz.
