Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
722 VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN Thim József (1864—1959), a szerb mozgalomról készült háromkötetes munka szerzője, csak futólag érinti e vidék agrárproblémáját, s azt is mellékesen kezeli, hogy egyidejűleg volt megmozdulás NagybecsKereken, Beodrán, Kumandban, Melencén, Basahídon, Eleméren, Aracson, Dragutinovón, Hegyesen, Pádén, Tiszaszentmiklóson. E helységekben sor került földek foglalására is.2 4 Ezek valóban olyan tények, amelyeket levéltári adatok is alátámasztanak. A kezünkbe került iratok ugyanakkor arról is tanúskodnak, hogy e megmozdulások sem voltak tisztán agrárjellegű mozgalmak. Karácsonyi László főispán április 24-én a következőket írta Parcsetich szolgabírónak: „Főszolgabíró úr levele T(örök) Becsére nézve is olly tényt mond el, melly a templom területén történt, s meilynek tárgya ismét vallás dolgában avatkozó törvény félretétele, hogy ezekben én fellépni nem akarok már megmondám, de igen is akarok és fogok másokba avatkozni, sőt főbíró urat felbízom, hogy mennyiben Tyuresity Oreszt vagy bárki is pártütésre felhívást tenne, őt s bárkit befogassa".2 5 Az említett személy, Orestes dureSicí jogász Újvidékről ment Törökbecsére, ahol ténykedése következtében a szerbek magyar anyakönyveket égettek el. Hasonló akciókra került sor - ugyancsak az ő hatására — Frányova községben is. A fent idézett levél keletkezésének időpontjában azonban már nem volt az említett helyeken, április 23-án a megyei hatóságok elől Pancsovára menekült.26 A többi községben fel-fellángoló zavargásokra - amelyeknek csak egy része volt a kikindai utórezgése — dolgozatunk későbbi fejezeteiben még visszatérünk. III. Ami 1848 húsvéthétfőjén Nagykíkindán történt, az szomorú lapként szerepel mind a város, mind a magyar forradalom történetében. Az eseményekkel nem kívánunk minden részletében foglalkozni, mivel azokról nagy terjedelemben írtak a korabeli lapok,27 valamint a szerb felkelésről szóló s már többször idézett történeti munka.28 A magunk részéről mégis azért döntöttünk a történet vázlatos áttekintése mellett, mert azt pontosítani szeretnénk, illetve néhány kiegészítést, megjegyzést kívánunk fűzni egyes mozzanataihoz. Említettük, hogy 1848. április 24-én a kikindaiak istentiszteletre gyülekeztek. A hívőket a lelkészek — a már napok óta a levegőben vibráló elégedetlenséget csökkentendő — „csend, rend és béketűrésre intették". Mindenki azonban nem fért el a templomban, a kívül rekedtek között jelent meg Djordje Radak, aki „ ... a népet buzdítá, hogy azoknak miket Esperestyök elé ád és oktatya hitelt ne adjanak, mert . . . magyarokká alakítani egész mozgalomba, hanem a nemzeti oldalról érkezett. Talán nem is annyira a tömegmozdulás láttán menekült el, inkább azért, mert a gyilkolással, rombolással nem óhajtott közösséget vállalni, s tarthatott a mozgalom elfajulásának megtorlásától. így érthető' meg az is, hogy a kikindai mozgalom „védelmében" a szerb aulikus-feudális reakció legreprezentatívabb képviselőjéhez, Josip Rajacic patriarchához fordult segélykérelmével (Thim J.: i. m. I. 68. 2'Thim /.: i. m. I. 68.). 2 5 AV. Torontalska zup. 1848. 137. doboz 757. sz. '"'Thim J.:\. m.I. 69. 31 P. H. 1848. 45., 47. és 55. sz. "ThimJ.i.m.l.
