Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
714 LUKÁCS LAJOS A beteg további gyógyítása, kezelése érdekében a milánói intézet további intézkedést sürget — főképpen anyagi vonatkozásban. 1877. szeptember 28-án megindulnak a levelek Pistoiából — ahol Dunyov István családjával élt — szerte Olaszországba, mindazokhoz, akiktől esetleg még számítani lehet a tragikus sorsra jutott Frigyesy megsegítése érdekében. így mentek e levelek egyidejűleg Cosenz, Medici és Sacchi tábornokokhoz — az 1860-as Garibaldi-expedíció egykori résztvevőihez, Frigyesy harcostársaihoz, melyekben azon gondolat jutott kifejezésre, hogy az olasz államnak erkölcsi kötelessége, hogy minden támogatást és segítséget megadjon annak a száműzött magyarnak, aki egész életét Itália szabadsága és jobb jövője érdekeire áldozta.8 9 Már 1877. szeptember 26-án ment a levél Caprera szigetére Garibaldihoz, aki feledve minden múltbeli nézeteltérést és félreértést, mélységes szomorúsággal vette tudomásul a hű magyar garibaldista keserű sorsát, és azonnal milánói barátaihoz fordult, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt Frigyesy megsegítése érdekében.9 0 A tekintélyes Cosenz tábornok válasza is pozitív értelmű volt, határozott ígéreteket tartalmazva.9 1 Mindez az egyértelmű szolidaritás azoktól, akikkel közös sorsot vállalt, akiknek küzdelme élete legfőbb értelmét és célját jelentette, ha a történelmi igazságszolgáltatás szempontjából megnyugtató gesztusként is könyvelhető el - a tragikus sorsú Frigyesy mindebből már csak keveset sejthetett. Iszonyatos szenvedései közepette valóban megváltást jelentett számára a halál, mely 1878. február 7-én bekövetkezett — 44 éves korában. A milánói Cimitero Monumentaléban temették el, barátai részvététől kísérve. Ők gondoskodtak tíz évvel később arról is, hogy csontjait olasz és magyar zászlóba burkolva az ossarium egy cubiculumába helyezzék el.9 2 Nevét az idő elhalványította, de tettei a társadalmi haladás megszakíthatatlan sodrában örök emléket állítottak számára, azok sorában, akik „Roma о morte" jelszavának valóságos tartalmat adtak, akik hazájuk ügyét a nemzetköziség frontján védelmezték. "Dunyov levelei Enrico Cosenz, Giacomo Medici, Gaetano Sacchi tábornokokhoz, Pistoia, 1877. szept. 28. (O. L. Dunyov-iratok.) '"Dunyov Garibaldinak, Pistoia, 1877. szept. 26. és Garibaldi válasza, Caprera, 1877. okt. 4. (Dunyov család irathagyatéka — Torino) *1 Enrico Cosenz Dunyovnak, Torino, 1877. okt. 11. (O. L. Dunyov-iratok). 9 2 Gualtiero Castellini: Pagine Garibaldine (1848-1866). Torino. 1909. 180.
