Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
706 LUKÁCS LAJOS inkább a gyakorlatból fakadt, mint az amnesztiarendelet teljesen világos és pontosan körvonalazott szövegéből. így Frigyesy okkal - vagy ok nélkül, de attól tartott, hogy 1859-es dezertálása miatt a katonai hatóságok felelősségre vonják, hogy megtorlásnak lesz kitéve. Teljes bizonyosságot akart, hogy ezt elkerülheti — amit azonban sohasem kaphatott meg. A hazai szándékokat homály és köd takarta, az emigránsokat a közömbösség és nem a büntetlenség nyüt deklarálása védelmezte.6 0 Mindezek a tényezők a maguk bonyolult összetettségében determinálták Frigyesy sorsát — akit a hazában egyébként sem várt valamiféle családi és anyagi háttér biztonsága. Szülei elhaltak, rokonairól szinte semmit sem tudott , házas nem volt. A hazaszeretet és honvágy szálaiból fonódó kötelékeknél azonban ez esetben erősebbnek bizonyult mindaz, ami ennek ellene szólt, és legfőképpen az, hogy Garibaldi ismét zászlót bontott, harcba szólítva hűséges híveit Róma felszabadítására. Miután a Ricasoli-kormányt 1867 áprilisában elsöpri a népharag, és utóda, Rattazzi a garibaldista követelésekkel szemben látszólag engedékenyebbnek mutatkozik, megindul az önkéntesek gyülekezése a pápai állammal szomszédos tartományokban, és országszerte folyik a toborzás egy világosan ki nem mondott, de mindenki által értett és tudott célért. Frigyesy egyelőre nincs az önkéntesek elszórt csapatai között — Garibaldi közvetlen szolgálatára áll. 1867 augusztusában Berlinben találjuk — Garibaldi levelét viszi Bismarckhoz, akitől a vörösinges vezér bizonyosságot akart arra nézve, hogy ha netán fellépése összeütközésbe hozná III. Napóleonnal, számíthat-e a poroszok támogatására? E kísérleti szonda aligha járhatott valamiféle kézzelfogható eredménnyel. Nem mintha Bismarck túlságosan finnyáskodott volna a franciaellenes szövetségesek megválasztásában és támogatásában, de az idő a cselekvésre még nem érett meg. Annak ellenére, hogy Garibaldi nem a konzervatív politikus kézfogását, hanem az 1866-os háború itáliai katonai szövetségesét kereste fel soraival — e lépés szükségtelennek bizonyult -, hamarosan el is felejtődött.61 Egy hónappal később Frigyesy már Genfben van, azon a nevezetesen békekongresszuson, ahol ugyan meglehetősen vegyes politikai elemek jelentek meg. de ugyanakkor szerephez jutottak már nemcsak a nemzetközi élet kimagasló demokratikus személyiségei, de a szárnyát bontó szocialista mozgalom képviselői is. Garibaldi több baldoldali olasz politikussal egyetemben aktív részese, felszólalója a békekongresszusnak, melynek terrénumát felhasználja arra is, hogy a világközvélemény figyelmét felhívja a tarthatatlan római állapotokra, az egyházi állam fennállásának anakronizmusára, arra a sürgető feladatra, hogy Rómát Olaszország fővárosává tegyék. Szavai szinte osztatlan helyeslést és egyetértést váltanak ki — nem így Párizsban és Firenzében, ahol mindebben komoly fenyegetést látnak és beharangozását egy általuk nem óhajtott, közeljövőben kirobbanható eseménynek.6 2 A békekongresszus szónokai között ott találjuk Frigyesy Gusztávot is. aki nemes gesztussal felajánlja valamennyi katonai kitüntetését a nép számára hasznos közművelődési célokra. Aki átérezte a sok vihart látott magyar emigráns gáláns lépésének mélyebb értelmét, felismerhette, hogy egy igaz demokrata frappáns cselekedetéről van 60 Frigyesy Dunyovnak, Pisa, 1867. júl. 19. (O. L. Dunyov-iratok); Genf, 1867. okt. 3. (Uo.). 61 A. Campanella: Frigyesi. I. m. 102-103. 6 2 Vö. A. Campanella -. Garibaldi and the First Peace Congress in Genova in 1867. (International Review of Social History. V. 1960. Part. 3.); ./V. Rosselli: Mazzini e Bakunin. 1. m. 192. és köv.; M. Macchi: Il Congresso della Pace. Firenze, 1868.; Marc Monnier: Le Congrès de la paix. Genève, 1871.
