Századok – 1982

Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV

FRIGYESY F,S GARIBALDI 1866-67-BEN 695 Amennyiben Frigyesy politikai-eszmei arculatát kíséreljük meg felvázolni, nem tagadhatjuk meg tőle politikai radikalizmusát, eszmei demokratizmusát, egy polgári értelemben vett határozott antiklerikalizmus képviseletét. Garibaldi eszmevilágának körén belül mozgott, és ennek jelentőségét korántsem lehet lebecsülni, különösen ha egybevetjük a magyar emigráció számos kiemelkedő alakjának politikai arculatával. Frigyesy működésének politikai jelentőségét többek között abban találhatjuk meg, hogy éles különbséget tudott tenni az olasz monarchia és demokratikus tábor között, hogy rendkívül nehéz történelmi helyzetekben sem vált a kormányok kiszolgáltatottjává, puszta eszközévé, hanem meg tudta őrizni önállóságát, szövetségre lépve, támogatva az olasz baloldal demokratikus töltetű törekvéseit. Politikai éleslátásából következett szembefordulása a nemzetközi diplomácia manővereivel, III. Napóleon politikájával, melytől nem várt semmit, korán felismerve a Tuileries udvarának a nemzeti eszmékkel űzött játékait, súlyos visszaéléseit. Garibaldival egyetértésben vallotta, hogy nem lehet és nem szabad hinni a napóleoni manőverekben, nem szabad kezet fogni a római köztársaság eltiprójával. aki 1849 óta fegyveres megszálló seregével oltalmazza a restaurált pápai hatalmat, és az olasz egység tényleges megvalósításának nem kisebb ellensége, mint Ausztria. Ezek a nézetek nem egyeztek számos vonatkozásban a hivatalos magyar emigráns politikával, Kossuth és Klapka nézeteivel — ezzel is magyarázható a sorozatos összeütközés Frigyesy és az olasz monarchiával szolidáris magyar emigráns vezetés között. Ellentéteik az aspromontei eseményekkel összefüggésben pattantak ki és öltöttek egyre élesebb formát.15 Frigyesy magyar és olasz elvbarátaival egyetemben elítélte nemcsak Kossuth és Klapka nyílt, a sajtóban is megjelenő fellépését Garibaldival szemben - de határozottan kárhoztatta Eberhardt és Türr tábornokok magatartását. Az előbbi az olasz királyi csapatok egyik ezredét vezette Garibaldival szemben, az utóbbi, hátat fordítva vörösinges múltjának, gátlástalanul vállalta a monarchia szolgálatát a karrier kedvéért, nem húzódva félre még olyan kétes megbízatástól sem, mint a magyar légió megrendszabályozása, megtisztítása a garibaldista forradalmi elemektől. Teljesen érthető az effajta magatartással szembeforduló Frigyesy kritikus állásfoglalása: „Mily emberek már az ilyenek! egy keresztért mindent megtagadnának", „Türr előttem halott"1 6

. Mint az aspromontei csata tragikus részese tette el emlékbe azt a véres tépésdarabot, melyet a királyi fegyverek által megsebesített Garibaldi vére itatott át, melyet a vele őszintén szolidaritást vállaló Dunyov Istvánnak azon szavak kíséretében küldött el, hogy „Szolgáljon nemzetünknek örök emlékül, hogy így ne fizesse azt — aki legtöbbet fog érte tenni."' 7

A tűzkeresztség, melyet a garibaldizmus oldalán 1860-ban és 1862-ben szerzett, egy életre eljegyezte e népfelszabadító eszmével, melytől sem vereség, sem igaztalan üldözés, börtön nem tántoríthatta el. Azt vallotta, hogy „... a haza mártírjainak nem ez a csalfa világ, de a és köv.; Walter Maturi: Partiti politici e correnti di pensiero nel Risorgimento. (Nuove questioni di storia del Risorgimento e dell'Unità d'Italia. I-II. Milano, 1961. I. 39. és köv.;7V. Rosselli: Mazzini e Bakunin. Dodici anni di movimento operaio in Italia. Torino, 1967.; Renato Composto: I democratici dall'unità ad Aspromonte. Firenze, 1967. 15

Vö. Lukács Lajos: A magyar garibaldisták útja. Marsalától a Porta Piáig 1860- 1870. Budapest. 1971. 163. és köv. "Frigyesy Dunyovnak. Catania. 1862. aug. 21. (O. L. Dunyov-iratok); Torino. 1863. márc. 20. (Uo.). 1 'Frigyesy Dunyovnak. Torino. 1862. nov. 21. (O. L. Dunyov-iratok).