Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 667 vesszük azt a körülményt, hogy a portától elszakadó fejedelem nem számíthatott török segélyre, a vele szembeszegülök viszont könnyen kaphattak volna akár 10 000 főnyi török végbeli katonaságot is az alföldi helyőrségekből, akkor bátran elmondhatjuk, hogy a Kendi Sándor vezette politikai csoport potenciális katonai erőfölényben volt az ellenpárttal szemben. A valóságban azonban a „törökpárt" ugyanolyan távol állt a török katonai segély kérésétől, mint a portával szembeforduló Zsigmond. Ezzel szemben a fejedelem joggal számíthatott arra, hogy magyarországi katonai segítséget kaphat ellenségei ellen. Olyan katonaságot, amelynek Erdélybe érkezése korántsem okoz akkora felzúdulást a fejedelemségben, mint az ellenzék részéről egy esetleges török katonai segélykérés.2 0 4 Minden bizonnyal ez a sajátos helyzet bénította meg leginkább a „törökpárt" cselekvőképességét, és csak másodsorban jöhettek számba az egyes vezetők humanista gondolkodásából fakadó szubjektív tényezők. Hiszen, amint arról már korábban szóltunk, Kendi Sándor vagy Báthory Boldizsár minden bizonnyal nem riadt volna vissza bármifajta „machiavellisii" eszköz alkalmazásától, ha attól döntő sikert remélhettek volna! Egyéniségükből egyáltalán nem hiányzott az ehhez szükséges keménység,2 0 5 de minden bizonnyal úgy látták, hogy az adott történelmi helyzetből fakadó morális fölény azoknak az oldalán van, akik a Magyarországon támadásba lendült török hódítók ellen akarnak harcolni, s nem pedig azok mellett, akiknek a politikája magában foglalja a Magyarországot támadó török melletti katonai kiállást is.206 Hiszen tapasztalhatták 1594 júliusában, hogy nemcsak az udvari katonaság és a szabadsága visszaszerzését a háborútól remélő székelység tart ki a Kővárra futott Zsigmond pártján, de még a szászok nagy része is.2 0 7 Dy módon jelentősebb tömegbázis híján, minden próbálkozásuk méltán eleve kudarcra ítéltnek tűnhetett előttük is, ami szinte megbénította cselekvőképességüket. A Báthory Zsigmond körül tömörülő politikai csoportosulás jó gyakorlati érzékkel rendelkező tagjai sikeresen aknázták ki az oldalukon álló előnyöket, felismervén azt, hogy a jelen az övék. Tudták — vagy sejtették — azonban azt is, hogy a háborús tervek viseléséhez nem szokott erdélyi társadalom vonakodik majd vállalni egy elhúzódó hadakozás elkerülhetetlen anyagi és véráldozatait, s a várhatóan bekövetkező csüggedés idejére veszélyesnek ítélték az ellenzék exponenseinek életben hagyását. Feltehetően ezért döntöttek a „törökpárt" vezetőinek mielőbbi fizikai megsemmisítése mellett, hiszen pusztán anyagi javaikhoz életben hagyásuk mellett is hozzájuthattak volán. Aki nem volt veszélyes ilyen szempontból, azt - Kovacsóczy Farkas kivételével - életben is hagyták. Ez utóbbinak a halálát tulajdonképpen Jósika István féltékenysége erőszakolta ki. 204 Báthory Zsigmond követe 1594. júniusában „jó kétezer lovag fegyverest" kért sürgó'sen a császári udvartól, akik csak a fejedelem parancsától függjenek. : EOE III. к. 445. A mellé érkezett magyarországiakról ld. Kővári L. : i. m. IV. k. 64.. továbbá Merényi L. : Báthory Zsigmond fejedelem udvari lovassága HK 1894. 2 0 5 L. Szamosközy I. : i. m. MHHS XXX. k. 20. Vö. : Kővári L. : i. m. IV. k. 46. 2 06 „ . . . a német oldalt egy év óta felszentelték a magyar gyó'zelmek. a »német párt« az alkotmányjogi vitákból hirtelen felemelkedett a szent háború felhőibe. Aki a némettel tartott. Sziszek óta a fuleki, hatvani és dunántúli hősökkel tartott! A nép mindig szívvel politizált, s a szívük most a magyar bajtársakhoz húzott.": EÖ II. k. Bevezetés, XXX-XXXI. o. Ld. még a problémához III. Murád szultán 1593-as és 1594-es rendeleteit Báthory Zsigmondhoz a segélyhadküldetés ügyében: TMO 175-179. 2 01 Kővári L.:i. m. IV. k. 56.
