Századok – 1982

Folyóiratszemle - Grantham; J. T.: Hugh Dalton és a háború utáni nemzetközi rendezés: a munkáspárt külpolitikájának kialakulása 1943–44-ben 631/III

FOLYÓIRATSZEMLE 631 A pártviszonyok fejlődésében az 1917-es forradalom következményeit, a Kommunista Párt 1919-ben történt megalakulását tekinti döntő cezúrának. Igaz, a külső és a belső megrázkódtatás az USA-ban távolról sem került veszélybe, az adott szisztémán belül azonban mélyreható változások indultak meg. Az új tendenciák az 1920, 24, 28-as elnökválasztásokon már erősen megmutatkoztak. Az antiimperialista-szocialista alternatívától való félelem az uralkodó osztályt a demokratikus jogok erős korlátozására, éles antikommunista fellépésre, a polgári reakciós nacionalizmus új hullámának megindítására, s mindezzel egyidőben szociális reformok ígérgetésére, az osztályharmónia proklamálására késztette. Nagy befolyásra tettek ugyanakkor szert a reakciós tömegszervezetek (1915-ben újjáéledt a Ku-Klux-Klan); s mindkét párton belül kiéleződtek az ellentétek, sőt időleges vezetési válság is kirobbant. Az 1929-33-as gazdasági krízis (a polgárháború utáni legmélyebb az USÁ-ban) újabb fordulatot vont maga után. Sor került a Demokrata Párt újjászervezésére, polgári-reformista jellegének megerősítésére. A New Deal bevezetésével választói bázisa alaposan kiszélesedett, s a munkásosztály nagy részének, elsősorban a szakszervezeteknek támogatását is sikerült megszereznie. Tanulmánya befejező részében Schäfer a kétpártrendszer megbontására irányuló kísérleteket mutatja be. Az első jelentősebb ilyen típusú próbálkozásra 1892-ben került sor, az elsősorban délnyugati farmerek demokratikus-antimonopolista tartalmú ún. populista mozgalmának keretei között. Mivel vezetőik a munkások bevonására azonban nem fordítottak figyelmet, jelöltjük (J. B. Weaver) az elnökválasztáson mindössze a szavazatok 8,5%-át szerezte meg. A balsikert követően a vállalkozást a Demokrata Párt néhány éven belül beolvasztotta. 1912-ben a polgári-liberális jellegű, a városi és falusi középosztály érdekeit megszólaltató Progresszív Párt jelent meg önálló erőként. Theodor Roosevelt vezette alapítói a Republikánus Párt konzervatív vonalvezetése ellen tiltakozva jutottak el a független szervezkedéshez, de Roosevelt viszonylag jó választási eredménye (27,4%) sem tudta megakadályozni a csoportosulás lassú visszaáramlását az anyapártba. • A legszélesebb demokratikus választási szövetség, az ún. Conference of Progressive Political ^Action 1924-ben jött létre, mely a farmereket, a munkások jelentős hányadát, a legfőbb szakszervezeteket fogta össze. Programjuk antimonopolista-demokratikus követeléseket fogalmazott meg (pl. a magas profitra kivetendő különadó). Elnökjelöltjük, Robert M. LaFallette (1917-ben szenátorként a hadbalépés ellen szavazott, fellépett a Szovjetunió elismerése mellett, 1923-ban személyesen járt Moszkvában) választási esélyeit azonban a demagóg antikommunista propagandahadjárat, s az 1924-ben meginduló gazdasági prosperitás egyaránt aláásta. Halála után a koalíció belső ellentétei kiéleződtek. Az alkalminak bizonyuló szövetség 1925-27 között felbomlott, támogatóinak döntő többsége Roosevelt új irányvonalához csatlakozott. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1981/1 22-34. о.) E. G. J. T. GRANTHAM: HUGH DALTON ÉS A HÁBORÚ UTÁNI NEMZETKÖZI RENDEZÉS: A MUNKÁSPÁRT KÜLPOLITIKÁJÁNAK KIALAKULÁSA 1943-44-BEN A Nagy-Britannia számára kedvezően alakuló katonai helyzet hatására a munkáspárt országos végrehajtó bizottsága 1943. június 23-án felkérte a nemzetközi albizottságot a jövőbeni külpolitikai vonal kidolgozására. A munkáspárt már 1939 szeptemberétől foglalkozott a háborús és békecélkitűzések meghatározásával, különösen a koalíciós kormány 1940. májusi megalakulása óta. A háború utáni időszakra vonatkozó külpolitikai program kidolgozásában kiemelkedő szerepet játszott Hugh Dalton, aki már korábban fontos párt- és kormányzati funkciót látott el, és a tárgyalt időszakban kereskedelmi miniszter volt. Európával kapcsolatos nézeteit döntően meghatározta Németország iránti bizalmatlansága és félelme. Meggyőződése volt, hogy Németországot képtelenné kell tenni egy esetleges újabb agressziós háború kirobbantására, ezért hajlandó volt szétdarabolására, nagyméretű áttelepítésekre stb.