Századok – 1982

Folyóiratszemle - Poljakov; Ju. A.–Kiszeljov I. N.: Oroszország lakosságának száma és nemzetiségi összetétele 1918-ben 629/III

FOLYÓIRATSZEMLE 629 újabb tárgyalásokat. Sor került Mihajlovszkij és Petrunkevics találkozójára is. A megbeszélések középpontjában kiadványok kérdése állt, de nem sikerült megegyezni, mert az újabb merényletek végképp elriasztották a liberálisokat az együttműködéstó'l. A gondos forráselemzés alapján Petrov úgy összegzi véleményét, hogy a forradalmi narodnyikok és a liberális körök kapcsolatfelvétele az 1870-es évek végén nem hozott politikailag értékelhető eredményt. Ebben a liberálisok felelősségét emeli ki, amivel enyhíti a narodnyikok doktrinerségét abszolutizáló értékeléseket. (Isztorija SzSzSzR, 1981. 1. szám 144-155. I.) M. JU. A. POLJAKOV, I. N. KISZELJO V.-OROSZORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK SZÁMA ÉS NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE 1917-BEN A szerzők elöljáróban a történeti demográfia jelentőségét hangsúlyozzák a társadalmi, politikai erők, bázisuk feltérképezése szempontjából. Cikkük témájának indoklásaként kifejtik, hogy különösen a nagy történelmi sorsfordulók - és 1917 Oroszországban vitathatatlanul ilyen - társadalmi és politikai feltételeinek pontos feltárásához nélkülözhetetlenek a történeti demográfia eredményei. Közleményükkel kísérletet tesznek arra, hogy pontosítsák az orosz birodalom lakosságára, nemzetiségi összetételére vonatkozó adatokat. Tekintettel arra, hogy a vizsgált évben - a politikai események miatt is - nem került sor a lakosság összeírására, eddig többnyire korábbi népszámlálások és a részleges népességnyilvántartás eredményeinek összevetése alapján következtettek az 1917-es Oroszország lakosságára, annak nemzetiségi összetételére. Az alapot az 1897-es népszámlálás adatai képezték. Ezekből következtettek az 1914-es, 1916-os részleges összeírások és a demográfiai trendek alapján az 1917-es helyzetre. A hadszíntérré lett vagy a birodalomból kivált területek (Finnország) hiányos adatai miatt nagy bizonytalanság jellemezte a kutatásokat, több eltérő adat is meghonosodott a történeti irodalomban. A cikk szerzői most újszerű módszerrel kísérleteztek. Az 1926-os, az 1897-esnél korszerűbb és a nemzetiségi összetétel szempontjából is adekvátabb népszámlálás adataiból következtettek vissza az 1917-es állapotra, az 1920-as évek demográfiai trendjére is támaszkodva. Korábban eredményesen kísérleteztek az 1922-es helyzet reokonstruálásával, ami a Szovjetunió megalakulása pillanatában mutatta ki a nemzetiségi összetételt. A Szovjetunió területét - a demográfiai trend hasonlósága alapján - két nagyobb körzetre osztották. Az elsőként vizsgált körzet az Orosz Föderáció európai részeit foglalta magába a peremek nélkül. Az 1926-os népszámlálás adataiból kiemelték a 2-12 évesek demográfiai trendjét, figyelembe vették az 1924-26-ra vonatkozó összeírások adatait, (természetes szaporodás, születések, halálozások), számításokat végeztek a bevonultak, elesettek, elmenekültek, emigráltak, az éhínség és a járványok áldozatai számának megállapítására. Mindezek alapján az 1926-os adatokból visszakövetkeztettek az 1917-es állapotra. Az etnodemográfiai tradíciók, a nemzetiségek társadalmi fejlettsége, demográfiai sajátosságai alapján határozták meg - az 1926-os adatokból kiindulva - a terület lakosságának nemzetiségi összetételét a forradalmi évre vonatkoztatva. Eszerint a körzet lakosságának 1926-ban 82%-a volt orosz, 1917-ben viszont csak 78%. 10% körül mozgott, növekvő tendenciát mutatott a beloruszok aránya (magas természetes szaporulat), az ukrán etnikum 4%-os részesedése kitelepülés és emigrálás miatt csökkent, s emelkedő tendenciát mutatott - a betelepülések jóvoltából - a zsidó lakosság 2% körüli aránya. A következő körzetet a Volga-Don-Ural-vidék képezte. Itt az 1921-es éhínség pusztítása éreztette hatását (halálozás, elköltözés) még 1926-ban is. Az ekkor számlált 31 millió fővel szemben, a szerzők számításai szerint 1917-ben 33 millió ember élt a területen. Közülük 23 millió volt orosz, jelentős volt a tatárok (2 millió) és az ukránok (1,6 millió) száma, s rajtuk kívül tucatnyi nemzetiség népesítette be a nagy kiterjedésű vidéket. Ukrajna lakosságát a forradalmi, polgárháborús évek apasztották, 1917-1921 között csaknem 3 millióval. A veszteséget azonban a NEP-korszakbeli belső