Századok – 1982
Folyóiratszemle - Herzog; Jesus Silva: Emlékezzünk egy nagy mexikóira: Benito Juárezre 623/III
624 FOLYÓI RATSZEMLE 1856. június 25-én kiadták az egyházi javak dezamortizáeiójáról szóló törvényt. A függetlenség óta több kísérlet történt erre, de az egyház - akkor is és most is - minden eszközzel igyekezett megvalósítását megakadályozni. Don Benito minden erejével támogatta ezt a törvényt. 1857. december 10-én a Kongresszus Juárezt a Nemzeti Igazságügyi Legfelsó'bb Bíróság elnökének jelöli. Ignacio Comonfort sikertelen államcsínye, majd külföldre távozása után Juárez a köztársaság legális elnöke lett. Innen kezdó'dött nagy Odüsszeája. El kellett hagynia a fó'várost, majd Veracruzba ment, ahol felvette Félix Zuloaga törvénytelen kormánya ellen a harcot. E harc folyamán reformok egész sorát valósította meg, amiket így lehetne felsorolni: 1. A katonai és egyházi kiváltságok korlátozása; 2. Az egyházi javak dezamortizációja; 3. Az egyházi javak nacionalizálása; 4. Az állam és az egyház szétválasztása; 5. Polgári anyakönyvezés: 6. A temetők szekularizációja; 7. Világi ünnepek; 8. Szabad vallásgyakorlat. A catapulcói csata után Juárez a köztársaság fővárosában hozta létre kormányát, de a harc tovább folyt. A klérus és a reakció III. Napóleontól kért segítséget, ez francia intervencióhoz vezetett, luárez ismét elhagyja Mexikóvárost, állomásai: Querétaro, San Luis Potosí, Saltillo, Monterrey, Chihuahua, Paso del Norte. Néhány év múlva a franciák elhagyják az országot, Miksa császárral csak néhány embere marad. A mexikói nép harcát a külföldi hódítók ellen a latin-amerikai népek figyelemmel és nagy rokonszenvvel kísérték. Ennek egyik megnyilvánulása a kolumbiai kormány ama híres dokumentuma, amit Juárez Paso del Nortéban kap kézhez, amelyben arról tudatják, hogy hazája függetlensége és szabadsága védelmében folytatott harcáért megérdemli Amerika háláját, képét a Nemzeti Könyvtárban fogják őrizni. A dominikai kongresszus is megemlékezik róla 1867. máj. 11-i ülésén, Juárez mexikói győzelmét úgy értékelve, hogy az Amerika győzelmét jelenti az európai betolakodók felett. A francia katonai segítség nélkül maradt Miksa császár hamarosan fogságba esett. Életének megmentéséért a kor több neves embere fordult Juárezhez (pl. Victor Hugo és Garibaldi), ő azonban hajthatatlan volt, 1867. június 19-én kivégeztette. Néhány héttel később győztesen vonult be az őt ünnepelve fogadó fővárosba, innen kezdve haláláig - 1872. július 18. - a Kongresszustól kapott kivételes hatalommal kormányoz. Tizennégy éven keresztül kormányozta az országot a törvényesség védelmezőjeként, megmentve Mexikó függetlenségét, gazdasági, társadalmi, politikai reformok egész sorát dolgozva ki. Lássunk ezek közül néhányat: Oaxaca kormányzójaként sokat foglalkozott a mezőgazdasági termeléssel és a belőle származó jövedelem sorsával, úgy gondolta, hogy emelni kell a termelést az ott élő földművesek életének megjavításáért. A rossz útviszonyok megjavítását szolgálta - az exportlehetőség miatt - az Oaxacát Huatulco kikötővel összekötő út terve. Helyesnek tartotta az alcabala eltörlését - bár ennek megvalósítása problematikus volt, és sokkal később oldódott meg, akkor sem teljesen - az ország felvirágzásához. A nemzeti iparban a szabadságot hirdette. A ritkán lakott vagy lakatlan területek benépesítését szorgalmazza a produktivitás növelése érdekében. Javasolta csatorna építését a Tehuantepec szorosnál, amely összekötné a két óceánt; hitelbankok felállítása stb. Tehuantepec kivételével tervei csak később valósultak meg. Az oktatást a nép prosperitása alapjának tekintette, ami a hatalom birtokosainak túlkapásait is képes kivédeni. Fontosnak tartotta a nők kulturális szintjének emelését is. 1858-ban az észak-amerikaiak által felajánlott katonai segítséget elutasítja. Mexikó győzelmét úgy értékeli, hogy az a többi amerikai testvérnép függetlenségét és tiszteletét is szolgálja. Azért, amit a mexikói népért tett, azért, amiért megvédte hazája függetlenségét, valamint személyes emberi tulajdonságáért Benito Juárez megérdemli, hogy benne Mexikó legnagyobb emberét - José Maria Morelos y Pavón mellett - és Amerika egyik legjelentősebb szabadsághősét tiszteljük. (Cuadernos Americanos. 1979/5. 95-115. о.) К. Zs.
