Századok – 1982
Tanulmányok - Hanák Péter: A tőkés vállalkozótól a hivatásos menedzserig 577/III
A TŐKÉS VÁLLALKOZÓTÓL A HIVATÁSOS MENEDZSERIG 583 sége ugyanis a fellendülés - a „take-off" -, a klasszikus Gründerzeit szakaszára esik. Ez az európai országok történetében, néhány évtizedes eltolódással, az 1830-as és 1890-es évek közé helyezhető. Ez a roppant dinamikus, hódító korszak tömegesen szülte a felívelő karriereket, az üstökösöket, a csodálatos feltalálókat, akik hittek a liberalizmus eszményeiben, a szabadverseny üdvében, s élvezték a beérkezés presztízsét. Az a bizonyos „harmadik" nemzedék többnyire az 1873. évi válság után, a múlt század utolsó évtizedeiben lépett színre, amikor az egész liberális-racionális világrend válságba jutott. Az apák civilizációja, értékrendje, morálja az újkonzervatív kultúrkritika és a szocialista társadalomkritika kereszttüzébe került. A művelt, jómódban felnőtt ifjú nemzedék természetes „ödipuszi lázadása" e kettős irányú kritika magas nyomása alatt generációs lázadássá szélesedett. Az üzlettől való megundorodás, a visszavonulás tehát inkább generációs, mint degenerációs effektus: az ifjú nemzedék lázadó magatartásának kifejeződése. Különösen fogékony volt ilyen lázadásra Közép-Európa zsidó polgárságának „harmadik" nemzedéke. Hadd említsem Berlinből Max Hardent, a szerkesztőt, Carl Sternheimet, az írót, Georg Simmelt, Bécsből Viktor Adlert, Karl Kraust, Otto Weiningert, Budapestről Lukács Györgyöt, Karl Mannheimet, és a klasszikus példát, a prágai Franz Kafkát. Valamennyien undorral fordultak el az üzleti élettől és a polgári moráltól. Amennyiben a nemzeti hagyományhoz és a régi vezető réteghez asszimilálódtak, akkor a konzervatív kultúrkritika mesterei, ha a radikális egyenlőségtanhoz vonzódtak, akkor a szocializmus elkötelezett hívei lettek. Akármelyik utat választották is, az apák nemzedékét támadó ellenséggel azonosulva próbáltak kitörni abból az otthontalan otthonból, abból az embertelen világból, amelynek főistene az üzlet, a Geschäft volt. Az antikapitalizmus, mint belülről támadt lázadás, persze nemcsak a századforduló fiatal zsidó polgárságának és értelmiségének lelki reakciója volt, hanem abban az időszakban általános jelenség. Példa rá maga Thomas Mann és az ő Buddenbrookjai — de példaként említhetjük Friedrich Alfred Kruppot, Leopold Andrian-Werburgot, mindketten írók voltak, vagy klasszikus esetként az ugyancsak prágai Rainer Maria Rilkét. Talán megalapozottan állíthatjuk, hogy a „Buddenbrook-effektus" érvényessége időben behatárolt, valójában a századforduló tipikus jelensége. * A századelő teoretikusai szerint a következő évtizedekben várható a monopolizálódás előrehaladása, a nagy kombinációk, trösztök, közüzemek és állami vállalatok mindent elnyelő egyeduralma. A tendencia részben megvalósult: a termelő apparátus hatalmas méretei és óriási beruházási költségei indokolttá tették a mammutvállalati formációkat — de a gyakorlat nem igazolta eredményességüket. Napjainkban az új technikai forradalom talaján hatékony ellentendencia jelentkezik: a családi középüzem reneszansza.
