Századok – 1982

Tanulmányok - Niederhauser Emil: Jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában 562/III

JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS KELET -EURÓPÁBAN 575 lehetővé, feudális maradványoktól mentesen. Nyilván nem kell különösebben bizonygatnunk: a kelet-európai helyzet nem ezt igazolja. Nem Szerbia és Bulgária fejlődött a leggyorsabban, persze még kevésbé az 1878 után megmaradt oszmán birodalom. Abban viszont, hogy a Habsburg-birodalomban indult meg a legkorábban, nem is beszélve Poroszországról, és néhány évtized múltán Oroszországban is, viszont Romániában csak nagyon nehezen, természetesen számos egyéb tényezőnek is volt szerepe. Hadd utaljunk itt, kérdéskörünkön belül maradva, csak egy mozzanatra. A megmaradt és tőkés termelésre áttért nagybirtok a tőkefelhalmozásnak nem jelentéktelen tényezője volt a további fejlődés szempontjából. Biztos persze az is, hogy nem a legalapvetőbb tényezője. A többinek a felsorolása azonban már nem a mi témánk. Csak arra kell utalnunk, hogy ez, számos egyéb gazdasági tényező, nem utolsósorban az indulás szintje, a belső gazdasági viszonyok, az ipar szerepe, a külföldi tőke — még hosszan lehetne sorolni az eminensen gazdasági tényezőket, amelyek Kelet-Európa egészének tőkés fejlődését megszabták. Hogy ez a tőkés fejlődés megkésett, ezért is más jellegű volt, mint a nyugat-európai, hogy az első világháborúig lassú volt (ami alól csak Poroszország a kivétel, de az eredeti porosz tartományokat nem lehet az egész Németország nélkül szemlélni), abban, úgy tűnik, a jobbágyfelszabadításnak is volt szerepe, de a jobbágyfelszabadítás módja nem önmagában szabta meg a tőkés fejlődés ütemét. A jobbágyfelszabadítás egymagában pozitív szerepet töltött be, de csak előfeltételként, módja pedig (a föld megosztása vagy paraszti tulajdona) talán semleges tényezőnek fogható fel, netán úgy, hogy a megosztás mégis inkább elősegítette a kapitalista fejlődést. A jobbágyfelszabadítás kérdésének a felvetésében, megindításában, végrehajtásának a módjában és ennek megfelelő eredményeiben kétségtelenül alapvetően gazdasági tényezők is közreműködtek. De közreműködtek politikai jellegű tényezők is, hatalmi megfontolások, nemzeti szempontok, háborúk, nemzetközi bonyodalmak, elvi elképzelések és reális lehetőségek. Az eddig nagyon futólag felvázoltakból is talán sejlik, mennyi — országonként és tartományonként roppant változatos — tényező. A kortársak, akik sürgették, és azok, akik megvalósították, s akik néha ugyanazok voltak, többnyire nem, maguk is szubjektíve elsőrendűen politikai kérdésnek tekintették a jobbágyfelszabadítás ügyét, és nem sokat töprengtek gazdasági értelmén, többnyire nem is értettek ehhez. Csak ha ezt a mozzanatot tartjuk szem előtt, akkor tudjuk a jobbágyfelszabadítást reálisan elhelyezni a gazdaságtörténetben meg a történelmi folyamat egészében is. IRODALOM N. Adäniloaie-Dan Berindei: Reforma agrarä din 1864. (Bucurejti), 1967; Berend T. Iván -Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejló'dése a 19-20. században. 2. kiad. Bp., 1976; Rudolf Bicanic; Oslobodenje kmetova u Hrvatskoj godine 1848. In: R. В.: Poceci kapitalizma u hrvatskoj ekonomici i politici. Zagreb, 1952; Jerome Blum: Noble landowners and agriculture in Austria, 1815-1848. A study in the origins of the peasant emancipation of 1848. Baltimore, 1948; Josip Bösendorfer: Agrarni odnosi u Slavoniji. Zagreb. 1950; Werner Conze: Quellen zur Geschichte der deutschen Bauernbefreiung. Göttingen, 1957. (Quellensammlung zur Kulturgeschichte 12.); Carl von Czoernig: Oesterreichs Neugestaltung 1848-1858. Stuttgart-Augsburg, 1858;Л'. M. Druzsinin: Goszudarsztvenniie kerszt'jane i reforma P. D. Kiszeleva. I. Predposziilki i szuscsnoszt' reformü. II. Realiza-