Századok – 1982
Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III
556 RÁNKI GYÖRGY munkáslétszámmal dolgozó vállalatok irányítására. Az új termelőeszközök még nem követeltek hatalmas beruházásokat, akkor sem, ha az állótőke szerepe a korábbi manufaktúra — vagy jórészt szétszórt manufaktúra - típushoz képest lényegesen megnövekedett. A tőkeigény még olyan alacsony volt, hogy egy-egy kisebb gyár beindításához szükséges állótőkét saját felhalmozásból, vagy profit-reinvesztálásból minden nehézség nélkül biztosítani lehetett. Ha ez nem bizonyult volna elégségesnek, akkor még mindig adva volt több vállalkozó társulási lehetősége, vagy bizonyos bankhitel a kereskedelmi hitelek módosított formájában. Az angol bankhálózat — ha egyáltalán jogos ezt a kifejezést használnunk — zömmel egy sor kisebb vidéki bankból vagy váltóüzletből állt. Fő tevékenységük a váltóleszámítolás volt, melyet azonban a zömmel nyersanyagot vásárló vagy munkabért fizető ipari vállalkozó is felhasználhatott, amennyiben tőkéje nem bizonyult elégségesnek. Erre annál is inkább mód volt, mivel a váltóhitelek prolongálásának vagy nyílt hitellé való átalakításának adva volt a lehetősége. Az ipari forradalom első találmányai a pamutiparhoz fűződtek. Meg kell állapítani, hogy a pamutipar jelentősége valóban döntő volt az iparosodás első szakaszában. Kétségtelen, hogy a pamut igen gyorsan bővülő piaccal rendelkezett. Viszonylag olcsó, könnyen mosható anyaga forradalmasította az öltözködést, és az alsóruhák viselete, mely korábban jórészt az előkelőek privilégiuma volt, most mindinkább tért hódított az alsóbb néposztályok körében. Természetesen a pamutáruk térhódítása nem kizárólag az alsó, szegényebb osztályok körében történt. Színes és elegáns pamutáruk a gazdagok körében is kiszorították a korábbi selymet és calicót. Egy font pamutfonal ára a következőképpen alakult: 1874 10 shilling 11 penny 1812 2 shilling 6 penny 1832 11 penny A fonal előállítási költsége tehát egy tizedére csökkent. Az iparág évente átlag 6—7%-kal bővült, termelése — a 19. század első felében — meghatározta az egész angol ipari termelés mozgását. Döntő szerepe volt továbá a pamutáruknak — éppen az angol ipari forradalom szakaszában — a külkereskedelemben. Az 1830-as években az angol kivitelnek közel fele pamutáruból tevődött ki. Hajózás, külkereskedelem (a behoztál 20%-a is gyapot volt), fizetési mérleg elválaszthatatlan volt a pamutipartól. Minthogy elválaszthatatlan volt a tőkefelhalmozás szempontjából is. Mivel itt volt a leggyorsabb a gépesedés is, itt volt a legtöbb olcsó női és gyermekmunkaerő. Az üzemek többsége igen magas profitokkal dolgozott, így a jövedelem újraelosztására itt különösen adva volt a lehetőség. Textilipar fejlődésére vonatkozó adatok: Év Fonóorsók száma 1835 10 800 000 1845 17 500 000 Nemcsak a pamutfonal-termelés sokszorozodott meg. (Minőségről nem is beszélünk itt, pedig nem volt mellékes, hogy a 18. században rendkívül nehéz volt azonos minőségű fonalakat előállítani. Ilyen csak néhány legkiválóbb fonal volt. Most viszont súlyához
