Századok – 1982

Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III

552 RÁNKI GYÖRGY letei természetesen induló lökést adtak a vasipar átalakulásának is, de az ipari forradalom folyamatában a különböző iparágak átalakulása láncszerűen haladt előre. Az egyik a másik számára teremtett piacot, az egyik növekedése nemcsak lehetővé, de szükségessé is tette a másik átalakulását is, hiszen újabb és újabb szűk keresztmetszetek teremtődtek, újabb és újabb igényeket kellett kielégíteni. Vasat a korai középkor óta termeltek Angliában. A kis kemencékben faszénnel történő olvasztás óriási pusztítást vitt végbe a szigetország erdőállományában. Fa kevés volt, és egyre drágább lett. Uj fűtőanyagot kellett keresni. A szén, melyből bőségesen volt Angliában, nem volt alkalmas vas olvasztására, mindaddig legalábbis, míg a Derby család kis vasolvasztójában - hosszú kísérletezés után — rá nem jött, hogy ha a szenet kokszolják, akkor megtisztul azon mellékanyagoktól, melyek miatt korábban nem volt alkalmas vas olvasztására. Az újítás — nem utolsósorban technológiai problémák miatt is — lassan teijedt. Problémát jelentett az is, hogy az így termelt vas túl kemény volt, a széntartalom miatt könnyen tört, nem lehetett könnyen kalapálni, formálni. A nyersvas kísérőanyagainak oxidálás révén történő eltávolítását — mely a korszerű kohászat alapja — végül is Henry Cort dolgozta ki a kavarásos eljárás (puddle) bevezetésével. Az ilyenformán finomított vas a nyersvas újraolvasztásával készült, melyhez kokszot használtak. A vasiparnak nemcsak technikai szempontból nyílt új korszaka, de a vasipari településrendszer is gyökeresen megváltozott. Súlypontja az erdőkről a szénbányákra helyeződött át. Cort egyébként a hengerlés kidolgozásával is hozzájárult a modern vastermelés megfelelő minőségű és formájú kovácsolt (hengerelt) vas előállításához. John Wilkinson, aki ágyúgyártásra rendezkedett be, a gőzkalapács — Watt közben felfedezett gőzgépének felhasználásával — alkalmazásával járult hozzá a vasipar technikai forradalmasodásához. (Ő építette egyébként 1787-ben az első, teljesen vasból készült hajót.) H. Maudsley esztergapadja viszont nemcsak a vasiparban, hanem a gépgyártásban is világtörténelmi fordulatot idézett elő. „.. . Ez a mechanikai berendezés nem valamely különös szerszámot helyettesít, hanem magát az emberi kezet, amely egy meghatározott formát hoz létre azáltal, hogy vágószerszámok stb. élét a munkaanyag, például a vas elé vagy rátartja, odailleszti és irányítja." így sikerült az egyes géprészek mértani formáit „oly könnyedséggel, pontossággal és gyorsasággal előállítani, amilyet semmiféle felhalmozott tapasztalat nem kölcsönözhetett a legügyesebb munkás kezének sem"17

. Az angol vastermelés így hamarosan megsokszorozódott. 1780-ban még — vagy már - 40 000 T vasat termeltek, 1810-ben viszont már 300 000 T-t. A pamut és a vas volt tehát az a két iparág, amely az ipari forradalmat kibontakoztatta, mindez azonban aligha lett volna átütő erejű, a 18. század végének legfontosabb technikai vívmánya, a gőzgép felfedezése, ill. hasznosítása nélkül. A 17. századtól kezdve folyamatos kísérletek történtek a gőznyomás gazdasági felhasználására. A 18. század elején Newcomen épített egy gőzgépszerű szivattyút, mely képes volt részben kielégíteni a szénbányászatnak azt a szükségletét, hogy egyre több bánya nyílott, és egyre mélyebbre kellett menni, ahol nagyobb volt a vízveszély. Ez a gép azonban még igen primitív volt, igen kis hatásfokkal dolgozott, lényegében csak egyirányú mozgásra — azaz szivattyúzásra - volt alkalmas. James Watt 1763-ban szerkesztett olyan gőzgépet, mely gépek hajtására is alkalmas volt. Watt újítása elsősorban abban állt, hogy a folyamatos, egyenletes üzemelést biztosította. A következő két évtizedben Watt folyamatosan javított a gépen, és 1 я Marx: Tőke I. 414.