Századok – 1982
Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III
546 RÁNKI GYÖRGY legalábbis vassal ellátott ekével való felváltása, mely a szántási mélységet és ezáltal ismét a terméshozamokat befolyásolta. (Egyidejűleg a vastermelés számára jelentett lényeges belső' piacot.) A sarló helyett mindinkább a kaszát alkalmazták a betakarításhoz, mely e rendkívül munkaigényes folyamat munkaerőszükségletét csökkentette. Végül, de nem utolsósorban, a mezőgazdaság 18. századi növekedésében szerepet játszott, hogy megkezdődött a vetőmag-előkészítés és finomítás is. A Townshend-féle úgynevezett négyes forgó mellett az ugar már szinte teljesen eltűnik, az igaerő megváltozik, amennyiben ökrök helyett mindinkább lovakat alkalmaznak a szántáshoz. Egy pár lóval kb. 50%-kal több földet tudnak felszántani, mint egy pár ökörrel ugyanannyi idő alatt. A mennyiségben és minőségben megnőtt takarmánytermesztés több és jobb minőségű állattartást tett lehetővé. Valóban, az angol mezőgazdaság a 18. század második felére megfelelő bázist biztosíthatott az ipari átalakuláshoz, és ez a körülmény világossá válik abból a tényből is, hogy Anglia volt az egyetlen ország, ahol a mezőgazdaság már nem dominált egyértelműen, ami a lakosság foglalkozását illeti (1800-ban már az angol lakosság közel fele nem mezőgazdasági volt). Igaz, a lakosság elvándorlása a mezőgazdaságból nem nélkülözte a tragikus mozzanatot. A gyarapodó enclosure révén tömegével űzték el az embereket a földről, és a 18. század végén Angliában parasztság hagyományos értelemben már nem volt. 1790-ben a megművelt földterület háromnegyed része tőkés módon termelő földesurak kezén volt, és az ún. freeholderek legfeljebb 20%-át bírták a földnek. A gazdaságilag és társadalmilag jelentéktelen parasztság, valamint a nincstelen földmunkások serege — mely már átmenőben volt az ipar felé — egészítette ki még a falu képét. A mezőgazdasági termelés növekedése tette elsősorban lehetővé, hogy a népgazdaság egésze végül is nagyjából lépést tartott a népesség gyarapodásával. „A 18. század közepén a mezőgazdaság, ha nem is kezdeményezte, de lehetővé tette a gazdasági fellendülést. Ezek szerint arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az 1740 körül kibontakozó konjunktúra még nem volt más, mint az iparosítás előtti gazdaságok olykor ismert jelensége" — teszi fel a kérdést Phyllis Deane. „Ha így van - folytatja —, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az angol ipari forradalom ténylegesen 1780 körül kezdődött, és az azt megelőző évtizedek inkább még csak az előkészítő szakaszt jelentik.11 " Az ismert angol szerző azt a nézetét, miszerint a 18. század közepe még csak az előkészítő szakaszt, és nem az ipari forradalom tényleges megindulását jelenti, azzal az utalással támasztja alá, hogy a termelés bővülése és különösen a külkereskedelem fellendülése még jórészt a hagyományos technikai bázison ment végbe. Lényeges változást vél azonban ő is felfedezni a termelés szervezetében, szélesebben fogalmazva úgy is mondhatnánk, a termelési viszonyokban. Ezeket a vátozásokat főként két összefüggésben érdemes kiemelni. Egyrészt, a hagyományos kistermelő üzem mindinkább tőkés — kizárólag piacra orientált — vállalkozásoknak adta át helyét, melyek nagyobb mennyiségben és részben specializált munkaerőt alkalmaztak, és bizonyos állótőkével is rendelkeztek. Másrészt kialakult egy többé-kevésbé egységes belső piac, és formálódóban volt egy nemzetközi piac is. Mindez természetesen megfelelő intézményrendszer, infrastruktúra formálódását is megkívánta. Ha a közlekedés és a csatornák a szállítás révén egységesítették a belső piacot, a kereskedelem és hitelélet gyarapodása is a belső piac kiépülését jelzi. Számos 11 Phyllis Deane: The First Industrial Revolution. Cambridge, 1965. 50.
