Századok – 1982

Tanulmányok - Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555–1562. 507/III

528 EMBER GYÖZÖ nak, az uralkodóhoz fűződő ilyen viszonyról Mohács előtt is keveset tudunk, a Habsburgok idejében pedig úgyszólván semmit. Az 1494/95. évi kincstartói kimutatásokból kiderül, hogy II. Ulászló udvarában aulicusoknak nevezett, az uralkodónak különböző szolgálatokat teljesítő, magyar és cseh nemzetiségű személyeknek népes gyülekezete élt, rendszeres fizetést, egyes megbízások teljesítéséért külön díjat is kapott. Fizetésükre és díjazásukra kereken 23 000 forintot adott ki a kincstár, összes kiadásának 6,76%-át. Az 1549. és 1555—1562. évi magyar kamarai számadásokból pedig az derül ki, hogy I. Ferdinándnak is voltak magyar aulicusai, akik ugyanúgy szolgálták a Habsburguralkodót, mint Jagelló-korabeli elődeik a maguk királyát. Rendszeres fizetésüket, valamint egyes alkalmi szolgálataik külön díját a magyar kamara fizette. Az 1555 és 1562 közötti 8 év átlagában kiadásainak 2,30%-át fordította a király aulicusokra, valamint a hozzájuk hasonló alapon foglalkoztatott királyi servitorokra, magasabb rangú, parancsnoki feladatokkal is megbízható katonákra. Egyéb kiküldetések, szolgálatok díjazása Év Forint % 1555 794,34 -,61 1556 1 560,42 1,53 1557 477,18 -,82 1558 354,50 -,36 1559 1 350,35 1,18 1560 725,30 -,69 1561 624,11 1,12 1562 360,83 -,81 összesen 6 247,03 -,88 I. Ferdinánd idejében a királyi Magyarországon korszerűbb kormányzati szervezet épült ki, mint amilyen a Mohács előtti volt. A legjelentősebb változást a magyar kamara megszervezése hozta. Fontos lépést jelentett a kirlrályi posta- és futárszervezet kiépítése is. A magyar kamarának saját futárai is voltak, akiket az uralkodó nem kamarai ügyekben is igénybe vett. A rendszeresen fizetett királyi tanácsosokat, aulicusokat, servitorokat, katonákat, kamarája tisztségviselőit az uralkodó igénybe vehette és vette is a legkülönbözőbb kormányzati alkalmi feladatok megoldására mint ad hoc megbízottakat, ilyen bizottságok tagjait is. Bécsi udvarának központi apparátusára magyarországi ügyekben is, elsősorban kül- és hadügyi vonatkozásúakban, támaszkodhatott. Ritkábban volt szüksége arra, hogy az uralkodói kormányzati szervezeten kívül álló személyek szolgálatát is igénybe vegye. Ez a magyarázata annak, hogy míg 1494/95-ben a kincstartóság különböző ilyen jellegű szolgálatokért, részben hosszabb időre szóló fizetés, részben rövidebb időre szóló díjazás formájában, több mint 20 000 forintot, összes kiadásának 8,57%-át fizette ki,