Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
MÁTYÁS KIRÁLY JÖVEDELME 1475-BEN 491 adott számot. Feltüntette a megye adószedőjét, az általa kivetetett adó nagyságát, a behajtás költségeit, majd felsorolta azokat, akiknek birtokán az adó valamilyen okból behajthatatlan volt. Ung megye esetében a számok 1494-ben a következőképpen alakultak: Székely Pál adószedő összeírt 2653 portát, behajtott 1953 portát, Az ispánoknak és szolgabíróknak fizetésként adott 28 forintot Kiadásai kitettek 111 forintot Behajthatatlan volt a nádor birtokairól 291 porta, a királyi rendelet értelmében 5%-os engedmény miatt levonandó 132 forint A szegények portáinak száma 128 A leégett házak száma 10 Behajthatatlan összesen 561 forint Azt hiszem, az elszámolási rendszer a felhozott példából teljesen világos. A kivetett adó = behajtott + behajthatatlan + kezelési költség. A behajthatatlanság alapjául különböző okok szolgának: a birtokos személye (példánk esetében a nádor), a király által elrendelt elengedés és a mai értelemben vett behajthatatlanság, vagyis az a tény, hogy az adóalanynak nincs miből adót fizetnie (szegények). A behajthatatlan tételek között nem egy olyan szerepel, amely a Jagello-korszak egyik legfőbb jellegzetessége, a központi hatalom teljes hiánya miatt következhetett be. Nemcsak azokra az esetekre gondolok, amikor a főurak birtokán az adót nem lehetett behajtani, ez szinte minden megyében megismétlődik. Ha azonban azt olvassuk az elszámolásban, hogy Trencsén megyében „a nádor úr az adószedőktől készpénzben 1000 forintot vett el"3 6 , vagy hogy Esztergom megyében Ráskai Balázs familiárisainak kellett néhány nemest bírságolással adózásra kényszeríteni „az igazi megyésispán hanyagsága miatt", s ez 16 forinttal3 7 megemelte a kezelési költséget, vagy hogy a zalai alispánok járandóságukon felül még 44 forintot vettek fel,3 8 akkor ugyanezekről vagy hasonló esetekről a fentebb elmondottak alapján joggal feltételezhető, hogy Mátyás uralkodása alatt nem fordultak elő. Az is nyilvánvaló, hogy ha az 1494—95. évi adószámadást Mátyás jövedelmeinek becslésére akarjuk felhasználni, ezeket a költségeket figyelmen kívül hagyhatjuk. Az 1494-95. évi számadásban az ország 42 megyéjét találjuk meg, 40 esetben mind a két esztendőben, két esetben (a királynénak adózó Máramaros és Borsod megye) csak az 1495. éviben. Ha ezeket az adatokat csoportosítjuk, feltűnik, hogy nem egy esetben a két esztendőben igen eltérő adatok találhatók. Az természetesnek látszik, hogy nincs olyan megye, amely a két évben ugyanannyi adót fizetett volna, hiszen a településeken egy éven belül is történhettek és történtek változások. Feltűnő azonban, hogy nem kevesebb mint 12 megyében az eltérések meghaladják a 200 forintot, s az összeg nagysága 36 Engel, i. m. 22. „Item dominus palatínus in parata pecunia abstulit a dicatoribus (fl.) 1000". 3 7 Uo. 33. „Familiaribus domini Blasii de Raska, quia ad birsagiandum propter non solutionem aliquorum nobilium propter negligentiam veri comitis iverunt, illis dati sunt pro expensis (fl.) 16". 3® Uo. 35. „Vicecomites insuper levarunt super sallarium eorum (fl.) 44". 5*
