Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
488 FÜGEDI ERIK velencei követjelentésekhez hasonlóan ez a jelentés is csak az évi rendes jövedelmet öleli fel, a rendkívüliek felsorolására, számszerű meghatározására kísérletet sem tesz. Csánki a nuncius jelentését is felhasználta — keltét az 1460-as évekre téve1 8 —, bővebben merített azonban a két másik jelentésből, amely a velencei diplomatáktól származik. Az elsőt Suriano követ 1516-ban, a másodikat Bon követ 1519-ben közölte megbízóival. A két jelentés tehát időben igen közel áll egymáshoz, s mindkettő közös jellemzője, ahogyan arra már utaltam, hogy a Jagellók jövedelmének megítélésénél Mátyás bevételeit tekintik bázisnak. 1. A velencei követjelentések Mátyás jövedelméről Suriano, 1516 Bon, 1519 1476 Megnevezés Mátyás II. Ulászló Mátyás II. Lajos Nemesfém 400 36 100 16 60 Só 140 25 100 14 80 Harmincad 50 18 --50 Koronabirtok 50 -Adó 300 140 200 — 250 összesen 890 219 800 _ 440 A tábla első pillantásra elárulja, hogy a velenceiek jelentéseiben többféle értesülés keveredett össze. Mindkét diplomatának volt információja Mátyás rendes jövedelmeinek egészéről, ebben nem is mutatkozik nagy különbség kettőjük között. Voltak ezenkívül más értesüléseik a jövedelem egyes összetevőiről, ezek azonban már lényegesen hiányosabbak voltak. Erre kell következtetni abból a tényből, hogy az összetevők egyik esetben sem adják ki a végösszeget. Surianónál 50 000 forinttal több jön ki, Bon pedig már csak négy tételt sorol fel, ezek összeadása az összjövedelemnek csak a felét teszi ki. Egyébként a két velencei is csak a rendes jövedelmekről tett jelentést. A velencei jelentésekel együtt most már négy összeállítás áll rendelkezésünkre Mátyás rendes jövedelmeiről. A kibontakozó kép nagyjából azonos nagyságrendi szintet mutat 1467 után, az uralkodó évi jövedelme 800—900 ezer forint között mozog, s ettől csak a Fontana által adott tájékoztatás marad el jelentős mértékben. Abban a reményben, hogy a részletek vizsgálata bővítheti és megalapozottabbá teheti ismereteinket, vegyük szemügyre az egyes tételeket. 3. Fontana beszámolója szerint Mátyás rendes jövedelmének legnagyobb forrása az adó volt, mégpedig az az adófajta, amely házanként egy aranyforintot tett ki. Mátyás trónralépésekor Szilágyi Mihály 1458-ban kormányzóként dekrétumot bocsátott ki, amelyben megígérte, hogy sem ő „sem király urunk ... bármi okból, bármily fontos dolog miatt az országlakosok jobbágyaitól vagy más nemesektől soha semmi adót vagy pénzfizetést ne követelhessen, s erre joga ne legyen."19 Ezt a szöveget 18 Csánki, i. h. 518. "1458 :5 te.
