Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 481 birtoklása volt, szembeállította őket, és ami feltűnőbb, a (persze jóval később feljegyzett) hagyomány szerint mindkettő jelentős szövetségeseket is mozgósított a saját érdekében. Eretria pártjára álltak Megara és Milétos, Chalkiséra Korinthos, Samos és a thessaliai Pharsalos arisztokrata vezetői.9 6 Nem lehet szó arról, hogy — mint régebben a modernizáló iskola képviselői gondolták - valóságos két „kereskedelmi szövetségi rendszer" csapott volna össze.9 7 De — ismerve a két városnak a kereskedelmi célű gyarmatosításban elfoglalt helyét, a hiányosan ismert (ám a dokumentált ismereteinknél sokkalta gazdagabb) valóság nem korlátozódhatott egyetlen, a két város között elterülő síkság birtoklásáért folytatott harcra. Az adott háborútól függetlenül a Pithékussai sorsáról szóló hagyomány is számon tartja a két városból származó telepesek viszályát a sziget feletti egyeduralomért; a régészeti anyag a szigeten a (két város között nehezen különválasztható) euboiai kerámia mellett még annál nagyobb mennyiségben is mutat korinthosi behozatalt9 8 - ők tehát szintén érdekeltek voltak azon a térségen, ahol a két euboiai város viszálya először robbant ki. Ugyanakkor a későbbi Korkyra mögöttes szárazföldjéről egy korinthosi földfoglaló csoport elűzött eretriai telepeseket — a közelebbi tények azonban ismeretlenek lévén, több magyarázat is elképzelhető;9 9 Megaraiak és chalkisiak pedig a Propontisnál kerültek egymással szembe.10 0 Ezek egymástól elszigetelt közlések, és talán az egyes összeütközések is egymástól független motivációjú fegyveres viszályok, nem is két város vezetői, hanem csak azokból kiindult telepesek egyes csoportjai között. Mégis van néhány fix pont. A Pithékussai miatti viszálynak más oka nem lehetett, mint az innen beszerezhető vasérc birtoklása körüli ellentét; a Korkyra mögötti szárazföld birtoklása is az innen kiinduló, ill. innen jól ellenőrizhető tengeri útvonal miatt volt fontos — nemcsak presztizs-érdekek, hanem gazdaságiak is kockán forogtak. Hogy a 8. századi korinthosi hangadóknak volt valami érdekük a szigeten, az ott talált viszonylag nagy mennyiségű korinthosi kerámia tanúsítja. Semmi több nem következik ebből, de annyi feltétlenül, hogy ennek az archaikus hagyományban oly mély nyomokat hagyott háborúnak hátterében több, éspedig gazdasági (kereskedelmi) érdek húzódott meg, mint amit a lélantosi síkság, mint viszály forrás sjtet. Sybaris, Milétos és az etruszkok kereskedelmi kapcsolatairól és Sybaris többrendbeli lerombolásainak okairól az antik hagyomány sokat — és főleg hitelt nem érdemlő, ellenséges hírverést - közöl.10 1 Az újabb kutatók egy része az ellenségeskedésnek 9 6 Az együttműködéshez és annak korai megszakadásához, a régészeti tanúságok alapján is vö. D. Ridgway: The First Western Greeks, in: ua.: Greeks, Celts and Romans, London 1973,1, fej. 97A. R, Burn: The So-called Trade Leagues in Early Greek History and the Lelantine War, JHS 49, 1929, 14 skk. 98 £ Lepore in: OSC 236 és 249 skk. 99 £. H.Jeffery: L m. 63 skk. 100 A. Meie feltételezése szerint (i. m. 312, 296. j.) Chalkis a „lélantosi háború"-ban nyújtott segítségért adott ellenszolgáltatást Korinthosnak azzal, hogy megnyitotta számára a Pithékussai felől hozzáférhető vasérc beszerzésének lehetőségét, és ez magyarázná a 700 körüli évektől kezdődően ugrásszerűen megnövekedett korinthosi eredetű kerámiát a szigeten. Ez a jelenség azonban magyarázható az euboiai városoknak a hosszas háborúban bekövetkezett meggyengülésével is. 101 Athénaios 12, 521 d, az i.e. 4. sz.-iPhylarchos történetírót idézve azt állítja, hogy a tryphé, a fényűzés közös szeretete kapcsolta össze Sybarist, az etruszkokat és Milétost. Ezt a kissé gyermeteg állítást a modern történetírás - vö. a korábbi jegyzetekben id. szakirodalmat - túlságosan komolyan vette, és nem figyelt fel arra, hogy ez a topos-jellegű vád hozzátartozik ahhoz a propaganda-
