Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
478 HAHN ISTVÁN zott).7 9 A részben korinthosi alapítású gyarmatvárosokat magába foglaló térségben gyengébb termékekkel is domináló, és innen csak saját politikai-katonai hanyatlásával párhuzamosan gazdaságilag is visszaszoruló korinthosi kereskedelem szembeállítása ugyanennek a kereskedelemnek etruriai helyzetével és annak változásaival: élénken mutatja a kétféle típus közötti eltérést. Massiliában egészen Phókaiának a perzsák által történt elfoglalásáig (kb. i. e. 535) a phókaiai áruk domináltak: csak ekkor, a saját túlsúlyuk megtörésével szorulnak vissza a piacról is.8 0 Analóg helyzetet mutat a többi az imént említett térség viszonylatában a gyarmatosító polishoz fűződő kapcsolatok fejlődése is.8 1 Ezen kapcsolatok által az archaikus kor végére kialakultak bizonyos meghatározott érdekszférák, ahová külső erő nem tudott behatolni. Ezek az érdekeltségi övezetek, amelyek egy-egy korábbi gyarmatosítót kapcsoltak egybe egy-egy térséggel, inkább a tényleges, mintsem jogilag deklarált függőségen alapultak. Karthago — amint ezt fennmaradt Rómával kötött legkorábbi szerződései és antik adatok is igazolják — meglévő kapcsolatait jogi szabályozás útján is érvényesítette, fenntartotta;82 mint ismeretes, ilyen célzatú szerződésekről görög polisok egymáshoz való viszonylatában nem tudunk,8 3 s az egyéb jellegű irodalmi és feliratos anyag bősége amellett szól, hogy ilyenek nem is voltak. Az előbb felsorolt néhány érdekszférán kívül a hellén és gyarmatosított térség nagy részében az államilag csak kevéssé befolyásolt individuális és „szabad" kereskedelem volt uralkodó. Athén semmilyen hatalmi pozícióval, főként a 6. században, a nyugati térségben nem rendelkezett, kerámiái mégis kiszorították a korinthosi árut az etruszk, később a délitáliai-szicíliai piacokról is.8 4 Ezt nem valamilyen látható állami (katonai) beavatkozás, hanem kerámiáinak magas művészi minősége által érte el. Igaz viszont, hogy későbbi kiszorulása ebből a térségből már közvetlenül politikai, ill. katonai tényezőkre vezethető vissza. Abban a nagy térségben, amely kívül esik a „koloniális" kereskedelem zónáin, egészen az 5. század végéig semmilyen tény nem mutat arra, mintha egyes polisok állami erővel, esetleg katonai vagy politikai eszközök latbavetésével próbálták volna saját kereskedőik, kézműveseik tevékenységét támogatni, helyzetüket erősíteni. Még a proxeniakapcsolatok is elsősorban a személyi és anyagi biztonságot szolgálták, nem a tevékenység jobb gazdasági feltételeit.85 Ennek megfelelően az egyes területek leletanyaga is (persze mindig szinte kizárólag kerámiáról van szó) igen nagy szóródást mutat eredetét illetően. És a „koloniális" kereskedelmi térségekben sem annyira egyértelmű a leletanyag, mint maga az itt használt elnevezés mutatná: a „gyarmatosítók" inkább domináns hegemón, mintsem kizárólagos szerepet töltenek be. A valóságos viszonyok megítélését sok körül"Uo. 193 skk. és 72. j., a korábbi szakirodalommal. 80 M. Clavel-Lévèque: i. h. 860 skk.; G. Pugliese Carratelli: Greci d'Asia in Occidente, „Parola del Passato" 21, 1966, 133 skk. 81 Általános áttekintést ad G. Valiét i. m. 201 skk.; a lykurgosi reformok kibontakozása előtti Spárta kerámiájának pl. a „koloniális" jellegből fakadó előjogai alapján kiváltságos helyzete volt Tarentumban, vö. P. Pelagotti: La ceramica Laconica ... in: Ann Mus. di Taranto 1955/56, 3 skk. 8 2 Vö. a Karthago és Róma közötti szerződéseket (Polybios III. 22-28), és a hozzájuk fűződő gazdag szakirodalmat. Karthagónak, főként egyes etruszk városokkal fennállott kereskedelmi szerződéseiről Aristotelés is tudott, vö. Politika III. 1280 a, és H. Bengtsoru Staatsverträge II. Ne 116. 8 3 Ezt joggal hangsúlyozza M. I. Finley: The Ancient Economy, Berkeley 1973, 168 skk. 84 G. Valiét L m. 201 skk.; A French i. m. 25 skk., 44 skk. 8 5 P. Gauthier: Symbola: les étrangers et la justice. „Annales de l'Est' 42, 1972, 24 skk.
