Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 473 A perzsa háború idején Gelón tyrannos közvetlen katonai segély helyett gabonaszállításokkal hajlandó az anyaországot támogatni (Hérod. 7, 158). A Fekete-tenger partvidéken folytatott ásatások legkorábban az Olbiától kb. 2 km távolságban lévő Sirokaja Balka térségében tártak fel olyan, az i. e. 6. század végéről való anyaországi kerámiát, amely itt vásárolt gabona ellentétele lehetett.6 3 Tehát az a gabonakereskedelem, amely az i.e. 5. században már szignifikáns mennyiségben jelentkezik, a 4. században pedig az athéni politikának központi kérdésévé lett: a 6. század vége előtt adatszerűen nem dokumentálható. Az anyaországba való, ennél korábbi gabonabehozatalra vonatkozóan bizonyos közvetett adatokra mégis támaszkodhatunk. Korinthosnak hatalmas méretű flottája volt, egy ideig még thalassokratiájáról is szó lehetett,6 4 és érdekeltségi területén (amelyről még lesz szó) jelentős exportot fejtett ki. A diolkost csak akkor volt érdemes létrehozni, ha reális szállítási szükségletet elégített ki a két kikötőt elválasztó szoroson keresztül. Az érdekeltségi köréhez tartozó városokba exportált ipari termékek (kerámiák és a bennük tárolt luxuscikkek) ellentételeként — figyelembe véve a szóban forgó gyarmati terület agrárjellegét - elsősorban gabonaneműeket kell feltételezni még akkor is, ha ennek közvetlen és egykorú dokumentumai nem állanak is rendelkezésre.6 5 Az Adria-tengeri Spináról — amelynek igazi jelentőségét csak az utóbbi évtized ásatásai tárták fel — a halikarnassosi Dionysios (1, 18, 4) is tudja, hogy „a tengerből húzott gazdag hasznot".66 Sybaris — amelynek kérdésére még visszatérünk — legendásan (és ellenségei által propagandisztikusan is kiszínezett mértékben) fényűző életet élt, „milétosi" gyapjút használt és bíborfestéket, ill. bíborszöveteket importált.67 Ha ennek a „sybarisi" gazdagságnak forrását nem láthatjuk egy feltételezett, de kellően nem bizonyított közvetítő kereskedelemben,6 8 akkor azt kell feltételeznünk, hogy a fényűzési javakért a gazdag környékéről nevezetes város arisztokratái a saját fő termékeikkel, elsősorban gabonaneműekkel fizettek. Aiginának, amelyről már az ókori szerzők is jól tudták, hogy semmilyen vonatkozásban sem önellátó, a legélénkebb kapcsolatai az egyiptomi Naukratisszal voltak: élelmezési szükségleteinek egy részét ebből a gabonában roppant gazdag és 6 3 Az ezen ásatások során feltárt gabonasilókat N. Ljapunszkaja, i.e. - ismertetve a leleteket -oly kicsiny méretűeknek tartja, hogy nagyobb mennyiségek tárolására nem lehettek alkalmasak, tehát csak a családi fogyasztást szolgálták. Ez esetben a tömegesebb gabonaexport ebből a térségből is csak az i. e. 5. sz.-ban indult volna meg. 6 "Thuk. I. 13. 15; Strabon VIII. 6,20 С 378, vö. Éd. Will: Korinthiaka, Paris, 1955, 306 skk. Vö. továbbá Pindaros: Olymp. XIII., a korinthosi Xenophón tiszteletére. 6S Korinthos gabona-szétosztási és Hellason-belüli kereskedelmi szerepéhez vö. Siegel, L. J.: Corinthian Trade, in: Dissertation Abstracts, 39, 1978, 2380 A. "Spina jelentőségére - még a nagy ásatások előtt - felfigyelt R. L. Beaumont: Greek Influence in the Adriatic, JHS 56, 1936, 178 skk.; I. Braccesi: Grecità Adriatica3, Bologna, 1977 28, F. Kiechle: Korkyra u. d. Handelsweg durch das adriatische Meer. . . „História" 1979, 173 skk., uo. további bő szakirod. 67 Hdt. 6, 21 kiemeli Sybaris barátságát Milétosszal; Phylarchos és Timaios, erre utaló adatait közli Athenaios: Deipnos. 12, 519-521, akinek ezen kivonatai a főforrásai a sybarisi fényűzésről és elpuhultságról alkotott elképzeléseknek, vö. F. Sartori: II probléma storico di Sibari, „Atene i Roma", NS. 5, 1960, 143 skk.; Éd. Will, in: Economia e Società di Magna Grecia, Napoli, 1973, 55 skk., de vö. megállapításaihoz A. Momiglíano kritikai megjegyzéseit uo. 78 skk. 6 8 Sybaris gazdagságát korábban az Itálián belüli szárazföldi árucserében betöltött vezető szerepével magyarázták; ezt a feltételezést már C. Valiét: Rhégion et Zancle, Paris, 1958, 164 skk. kérdésesnek tartotta, majd Éd. Will i. m. (előző jegyzet!) 59 skk. is tagadta. 4 Századok 1982/3
