Századok – 1982
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III
452 PACH ZSIGMOND PÁL Ami pedig a gyapjúszövetek másik fő csoportjának, a new draperies-nek rohamosan bővülő exportját illeti, itt az új piacok jeléntősége kezdettől fogva kidomborodott. Sőt az újmódi könnyű kelmék termelésének kifejlesztését jórészt éppen az angol textilipar reagálásának tekinthetjük az old draperies közép- és kelet-európai piacainak szűkülésére: olyan innovációnak, amellyel az újonnan megnyitott délebbi piacok igényeihez, éghajlatához alkalmazkodott.118 Ez új típusú textiláruknak már 1609-ben is csaknem a fele (46%-a), 1640-ben pedig majdnem kétharmada (65%) került a mediterrán-levantei és spanyolországi kikötőkbe, utóbbiakból pedig részben az amerikai spanyolgyamatokra. „A spanyol piacot a magas árak és a gyarmati vásárlások tették különösen vonzóvá."11 9 Mindennek következtében a Civil War előestéjére olyan helyzet állott elő, hogy az újfajta gyapjúszövetek kivitele értékben már majdnem elérte a régiekét, s a földközitengeri és ibér-félszigeti kikötők — ezekből ment tovább az angol textiláru Levante, illetve Latin-Amerika felé — már csaknem akkora részét vették fel London textilexportjának, amekkorát a németalföldi és német kikötők, amelyek Közép- és Kelet-Európa felé közvetítették a szigetország gyapjúkészítményeit.120 S ha ily módon a 17. század közepére a régi és új exporttermékek s a régi és új exportpiacok mintegy egyensúlyba kerültek, akkor a forradalmat követő nagy gazdasági fellendülés idején az ellentétes irányú kiviteli trendek még szembetűnőbben jutottak érvényre.121 A new draperies kivitele az 1660-as években már az angol textilexport kétharmadát, a század végén pedig a háromnegyedét közelítette meg.122 Erre az időre valószínűleg bekövetkezett már az átbillenés az angol textilexport területi megoszlásában is a közép-kelet-európai felvevő területtel szemben a mediterrán-levantei és az amerikai-gyarmati piacok javára. Erre engednek következtetni azok a kutatások is, amelyek közvetlen rendeltetési hely szerint világítják meg az angol behozatal és kivitel, benne a textilkivitel fő irányait a 17. század végén. Eszerint az 1699—1701. évek átlagában Londonból az „észak-európai" (norvég, dán, balti) kikötőkbe 115 000, az amerikai brit gyarmati kikötőkbe pedig 142 000 font sterling értékű gyapjúszövetet exportáltak. Ezek a számok azonban önmagukban még keveset mondanak a tényleges felvevő területekről,12 3 mert a középkelet-európai piacokra főleg északnémet kikötők közvetítésével, a spanyol- és portugálamerikai gyarmatokra pedig az Ibér-félsziget kikötőiből jutott el az angol gyapjúszövet. A Közép-Kelet-Európa, illetve Amerika (és a Levante) felé tovább szállított áruk tehát azoknak az exportmennyiségeknek részét képezték, amelyeket a kutatások összegezése 118 Fisher, i. m. 1950, 158. ; Supple, i. m. 153. ; Coleman, i. m. 158. "'Fisher, i. m. 1950, 154-155.; Supp/e, i. m. 153. 120 Fisher, j. m. 154-155. - W. E. Minchinton ezek alapján a londoni shortcloths-kivite\ értékét 1601-ben 600 000,1640-ben 500 000 font sterlingre becsüli, szemben a new draperies 1601-ben 120 860, 1640-ben 454 914 font sterling értékű exportjával: The Growth of English Overseas Trade in the 17th and 18th Centuries, London, 1969, Introduction, 9. 121 „А XVII. század második fele csupán a már a Civil War eló'tt látható irányzatok megerősödésének volt a tanúja"; Fisher, i. m. 1950, 161. - „A tendencia félreismerhetetlen volt. Az első négy évtized grafikonjait bízvást extrapolálhatjuk a század további részére és a következő század elejére": Wilson, i. m. 1960, 211. 122 Davis, i. m. 1961, 121. - Ugyanakkor a mediterrán kikötőkbe irányuló broadcloth-kivitel is növekedett; a Levant Company az 1666-1672 évek átlagában közel 14 000, az 1673-1677 évek átlagában több mint 20 000 véget exportált: ugyanott, valamint Lipson, II, 344. 12 3 Vö. Supple, i. m. 257.
