Századok – 1982

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III

436 PACH ZSIGMOND PÁL virágzó forgahrat bonyolítottak le az Alpokon át Észak-ltáliával, a Rajna vonalán Németalfölddel, s ugyanakkor rendszeres kereskedelmi kapcsolatban álltak Közép-Kelet-Európával, így a Duna mentén Magyarországgal, ahová elsősorban textilárut vittek, s onnan szarvasmarhát hoztak.30 Az új nyugat-európai árstruktúra, legdinamikusabb összetevőjével: a „forradalmi" gabonaárakkal, elérte tehát Közép-Kelet-Európa országait is - Magyarországot is, amely maga nem exportált gabonát az atlanti parti fogyasztóknak -, és felhajtotta a mezőgazdasági termények árát a belső piacon is. Következésképpen nemcsak a nyugat felé irányuló kiviteli tevékenység, hanem a hazai piacon történő terményértékesítés is magas haszonnal kecsegtetett. Éppen ez volt az a vonzóerő, amely a közép-kelet-európai országok földesúri osztályának egyes rétegeit-csoportjait arra ösztönözte, hogy bekapcsolódjanak az agrárterményekkel való kereskedelembe: ahol lehetett, a kiviteli üzletbe, ahol erre nem nyílt mód, a hazai forgalomba — latba vetve feudális kiváltságaikat is a városi-polgári kereskedőkkel és a paraszti árutermelőkkel szemben. Korábban, a 15. században, az iparcikkek árához képest alacsony mezőgazdasági árak mellett, nemigen éreztek indíttatást erre: a termények piaci értékesítését többnyire jobbágyaiknak engedték át, akiktől viszont egyre inkább pénzben hajtották be a földjáradékot. Most viszont az árviszonyok konjunkturális változására gazdasági magatartásuk változásával reagáltak: maguk tekintettek a piac felé. Hogy pedig megfelelő mennyiségű piacra bocsátható terményhez jussanak, ismét fokozódó mértékben vették igénybe jobbágyaik terményjáradékait, majd kiterjesztették saját kezelésű gazdaságukat is (Gutswirtschaft, Vorwerk, fobvark, allodium, majorság), amelyet eleinte — a 16. század második harmadában — részben fizetett munkával, részben ingyen robottal, a 16. század utolsó évtizedeitől kezdve messze túlnyomóan robotmunkával műveltettek — jobbágyaikat ismét röghöz kötve (illetve a jogilag kodifikált röghöz kötöttséget egyre inkább valóságos gyakorlattá téve), és munkajáradék-kötelezettségüket a végletekig kihasználva.31

így váltott át a kedvező agrárárak és külkereskedelmi cserearányok közvetlen előnye hosszabb távra szólóan történelmi hátrányba a középkelet-európai országokra nézve, amennyiben éppen a feudális viszonyok megerősödését, újratermelését mozdította elő. 3 0 W. Brûlez: L'exportation des Pays-Bas vers l'Italie par voie de terre au milieu du XVIe siècle. Annales E. S. C., 14, 1959. 461-491.; H. Van Der Wee: The Growth of the Antwerp Market and the European Economy (Fourteenth-Sixteenth Centuries). The Hague, 1963, I, 130-132, 180-182.; F. Lütge: Der Handel Nürnbergs nach dem Osten im 15./16. Jahrhundert. In: Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte Nürnbergs. Nürnberg, 1967. I. 318-376.;/. Janacek: Prag und Nürnberg im 16. Jahrhundert (1489-1618). In: Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650, 204-228.; F. Lerner: Die Bedeutung des internationalen Ochsenhandels für die Fleischversorgung deutscher Städte im Spätmittelalter und der frühen Neuzeit. In: Internationaler Ochsenhandel (1350-1750). Hg. von E. Westermann, Stuttgart, 1979. 197-218. 31 Részletesebb kifejtését 1. tanulmányainkban: Die Stellung des ungarischen Bauernkrieges von 1514 in der Agrargeschichte. In: Festschrift für Wilhelm Abel zum 75. Geburtstag. Hannover, 1974.1, 199-211. és Sixteenth-century Hungary: Commercial Activity and Market Production by the Nobles. In: Economy and Society in Early Modern Europe. Edited by P. Burke, New York-London, 1972, 113-133.; valamint korábban könyvünkben: Die ungarische Agrarentwicklung im 16-17. Jahrhundert. Abbiegung vom westeuropäischen Entwicklungsgang. Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae, 54, Bp., 1964.