Századok – 1982

Folyóiratszemle - Barg; M. a.: Az „egyetemes történeti” és a „lokális történeti” (regionális; nemzeti) kategóriája a marxista–leninista történelemelméletben 421/II

FOLYÓIRATSZEMLE 421 Mindkét felfogás képviselői egyetértenek azonban abban, hogy a historiográfiai ténynek is vannak olyan ismérvei, mint egyediség, konkrétság, lezártság, ismételhetőség, elbeszélő jelleg stb. Vizsgálatánál szem előtt kell tartani, hogy rendszerezett tények sora alkotja, s hogy bonyolult összefüggésrendszerben funkcionál. Ezen belül elsőként említik a szerzők a társadalmi meghatározottságot. Értve ezalatt az elemzett történeti munka szerzőjének társadalmi helyzetét, politikai orientációját, eszmeiségét és módszertani hovatartozását. A historiográfiai tény két síkban is tükrözi a tudományos megismerés fejlődésének szakaszait. Egyrészt adott szerző, társadalmilag meghatározott, de módszertanilag immanensen is fejlődő munkásságát reflektálja. (Korábbi eredmények visszahatnak későbbi kutatások metodikájára). Nagyobb jelentőségű, hogy a historiográfiai tény a történettudomány történetének főbb állomásait segít feltárni, megismerni, beágyazni a folyamat egészébe. A vizsgált tudománytörténeti korszak forrástípusait, ezek gazdagságát, a kutatás intézményesültségi fokát, a tudományos közélet elevenségét, az eredmények publikálási rendszerét is elárulja a historiográfiai tény. Vizsgálatánál - s ezt a historiográfiai kutatások specifikumának tekintik a szerzők - különös jelentősége van a pártosság és a történetiség érvényesülésének. A marxizmus-leninizmus klasszikusaitól vett idézetek sorával érvel a tanulmány a kor- és társadalomtörténeti beágyazás szükségessége mellett. Ebből a szempontból különösen fontosnak tekintik a szerzők annak elemzését, hogy egy meghatározott történeti probléma milyen értelmezési variánsai fordulnak elő a különböző korok feldolgozásaiban. A variánsok megjelenése a forrásfeltárás, a módszer fejlődése vagy a szemléletváltozás következménye-e, ill. a különböző tényezők milyen arányban játszottak szerepet az értékelés módosulásában? A historiográfiai tény elemzésének egy másik metszete, amikor adott korszak divatos kutatási témáit veszik alapul, s ebből következtetnek a tudomány fejlődésére és a korra. Természetesen ebben az esetben is fontos mutató a forrásbázis, a módszer és a szerző, aki társadalmilag determinált. A pártossággal kapcsolatban általában az osztály-meghatározottság kimutatását hangsúlyozzák. A marxista-leninista eszmeiségű történettudomány esetében ez az objektivitást, a törvényszerűségek feltárására irányuló törekvést jelenti. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szerzők a komparatív módszer alkalmazásának. Ennek segítségével lehet a különböző tematikájú, más-más szerzőtől származó, másmás korban keletkezett tudományos produktumokat, mint historiográfiai tényeket a tudománytörténeti folyamatban elhelyezni, s ezáltal plasztikusan feltárni magát a folyamatot is. Nem szűkítik le a fogalmat csupán a tudományos igényű munkákra. Épp az összehasonlítás sokoldalúbbá tétele érdekében a tankönyveket és a memoárok bizonyos típusait is historiográfiai ténynek tekintik a szerzők. Befejezésül hangsúlyozzák, hogy kor- és társadalom-, valamint eszmetörténeti jártasság egyaránt követelmény a historiográfiai tények elemzéséhez, értékeléséhez. (Voproszi isztorii, 1980 5. szám 18-30.) M. M. A. BARG: AZ „EGYETEMES TÖRTÉNETI" ÉS A „LOKÁLIS TÖRTÉNETI" (REGIONÁLIS NEMZETI) KATEGÓRIÁJA A MARXISTA-LENINISTA TÖRTÉNELEMELMÉLETBEN Az ismert szovjet történetfilozófus tanulmánya első részében azt követi nyomon, hogyan vetődött fel és milyen megoldást nyert a probléma a polgári történeti gondolkodásban. A téma jelentőségét abban látja, hogy a történettudomány mindig választ keresett és keres pl. arra a kérdésre, hogy az egyetemes és a lokális az emberi társadalom fejlődésének két különálló folyamata-e, vagy egy egységes folyamat különböző dimenziói. Ez az alapkérdés aztán felveti, hogy ha különböző dimenziót jelentenek, milyen specifikumaik vannak, mi az ismeretleméleti jelentőségük, vagy pl. hierarchikusan értelmezett kapcsolatuk dialektikája miben ragadható meg, mennyiben hordozza a lokális az egyetemes jegyeit, hogyan érvényesül bennük a történetiség stb. Elsőként az egyetemesség mint történelemelméleti fogalom értelmezési formáit vizsgálja. Megítélése szerint racionális történeti kategóriaként a 18. századi felvilágosodás honosította meg, amikor