Századok – 1982

Folyóiratszemle - Degler; Carl N.: Az amerikai történelem átdolgozása 419/II

FOLYÓIRATSZEMLE 419 Az 1960-as évek elején újabb „váltás" következett be. Az értelmiségiek szélesebb köre ábrándult ki a korábbi gazdaságpolitikából. Sokféle kritikai vizsgálódás kezdődött, s a kritika egyszerre több irányban erősödött fel. Bírálták az államapparátust, mert elszakad az üzleti élettől, s túl konzervatív, bírálták a nagy szakszervezeteket, amiért „lefékezik" a gazdasági fejlődést, de bírálták még az ipari vállalatok irányítóit is, hogy régi, amatőr módon vezetnek, s nagy figyelmet fordítottak a francia etatista gazdaságvezetés, valamint az amerikai vállalatok vezetési módszerének gyakorlatára. Az új gazdaságpolitikai tervezetek azonban mégis szűk körben mozognak, s egyelőre sem a külső versenyhatások, sem a belső alulról jövő nyomás nem volt elég erős ahhoz, hogy az érvényesülő gazdaságpolitikát ténylegesen megváltoztassa és az uralkodó köröket rászorítsa, hogy erőforrásaiból is áldozzon az angol gazdaság felújítására. Végeredményben a mélyebb változásokra az igény csak az 1960-as évek végére ért be. A munkásság ekkor érzékeltette először tömeges formában a maga erejét a bérszint védelmére - megint csak védekező jelleggel, de elég erőteljesen. Végeredményben egy sor kedvezőtlen tünet jelentkezett: infláció, államháztartási egyensúly-hiány, vállalati profitok esése - de külön-külön egyik sem öltött ijesztő méretet. Igaz, ekkorra gyorsult fel a gyarmati rendszer szétesése is, de végül is ez Angliát -Rodéziát leszámítva - nem érintette még annyira sem súlyosan, mint Franciaországot Algéria elvesztése. Purdy ezután részletesebben elemzi a különféle elképzeléseket, amelyek arra kívántak feleletet adni, hogy mi az angol lemaradás oka. Ennek során kitér arra a tételre, hogy a mezőgazdaságból kikerülő olcsó munkaerő elfogyása lenne az ok, de ezt ugyanúgy legendának minősíti (s ezt bizonyítja), mint azt a baloldaliak körében is elterjedt felfogást, hogy az angol burzsoázia a tőkéit külföldön helyezte el, s ez lett volna az oka, hogy az angol ipar belső pénzforrások nélkül maradt. Purdy meggyőzően bizonyítja, hogy ez a beállítás bizonyos fokig igaz ugyan 1914 előttre, majd a két háború közötti időszakra (a folyamatok ekkor is összetettebbek, bonyolultabbak), de 1945 után a helyzet lényegesen változott, s a termelés növekedése sokkal nagyobb a tényleges befektetéseknél. A probléma éppen az, hogy az angol befektetések nem bizonyultak eléggé hatásosaknak, s utal arra, hogy a brit termelékenység csak 40-50 %-át érte el nagy amerikai és nyugat-európai riválisaiénak, míg az ipari befektetések elérték ezen országok ipari befektetésének 75 —90 %-át. (Marxism Today: 1976 szeptember, október) J CARL N. DEGLER: AZ AMERIKAI TÖRTÉNELEM ÁTDOLGOZÁSA Carl N. Degler professzor (Stanford University) az American Historical Association konferenciáján elhangzott elnöki megnyitójában az amerikai történetírásban a második világháború óta bekövetkezett változásokat, új irányzatokat és az Egyesült Államok-beli történészek társadalmi szerepét vizsgálja. A második világháború után az amerikai „történésztársadalom" összetételének változása maga után vonta a kutatott múlt határainak kibővülését is: a négerek, a nők, a nem angol anyanyelvű kisebbségek, valamint az indiánok történetének feldolgozását, korábban tabunak minősülő témák kutatását. A 60-as évektől kezdve a különböző társadalmi csoportok öntudatosodásával párhuzamosan, a történészek társadalmi kitekintése is változott: a hagyományosan „túlkutatott" témák helyét (alkalmanként talán túlzott mértékben is) újak váltották fel. így a szakszervezetek történetének kutatása elenyészővé vált - ez a szakszervezetek szerepének megváltozó megítélésével magyarázható —, ugyanakkor a munkásosztály általános történetének feldolgozása iránti kedv nagy mértékben megnőtt. Ugyanez történt a társadalomtörténeti és politikatörténeti kutatások esetében is, ahol az előbbi vált „kedvezményezetté". A társadalomtörténeti feldolgozásokban előtérbe került a mennyiségi szemlélet (kvantifikáció), ami a számítógépes adatfeldolgozás elterjedésével is összefügg.Ez hasznos is, meg nem is, mert bár kézzelfoghatóbbá teszi az általánosításokat és rákényszeríti a történészt arra, hogy következtetéseiben pontosabb legyen, de kevés művelője képes a helyes minőségi következtetések, általánosítások leszűrésére.