Századok – 1982
Történeti irodalom - Marguerat; Philippe: Le IIIe Reich et le pétrol roumain 1938–1940: Contribution á l’étude de la pénétration économique allemande dans les Balkans á veille et au début de la Seconde Guerre mondiale (Ism.: Ránki György) 396/II
397 TÖRTÉNETI IRODALOM irodalom feltételezi, és végül is nem gazdasági, hanem politikai okok játszottak közre abban, hogy Románia a németek mellé állt. Marguerat a német gazdasági minisztériumok anyagaira, valamint a német hadsereg ellátási részlegének irataira támaszkodva alapozza meg az általa kialakított képet. Véleménye szerint Németország 1938-ig nem rendelkezett uralkodó szereppel a román külkereskedelemben, nem ellenó'rizte a román petróleumot, mely számára oly fontos volt, tehát egészében a német befolyás nem tekinthető' döntőnek. Könyve mindenekelőtt a tőkebefektetéseket vizsgálja alaposan — szinte iparágankénti részletezésben -, és arra a következtetésre jut, hogy még a II. világháború előtt is az angol és francia tőke volt a legjelentősebb a román gazdasági életben. Ehhez a vizsgálathoz az irodalom mellett statisztikai adatokat és levéltári anyagokat egyaránt igénybe vett. Alapos elemzésnek veti alá a román olajvállalatok helyzetét, a román állam adósságait és általában a hitel- és piaci viszonyokat. Benyomása szerint a német befolyás 1938 nyarától megerősödött, de még akkor sem válik döntővé, különös tekintettel arra, hogy az egyébként gyenge angol, francia ellenoffenzíva - melyet az Anschluss után határoztak el - elsősorban stratégiai, politikai és gazdasági szempontból Románia felé irányult, és itt mutatott bizonyos eredményeket. A könyv egyik igen jó fejezete a II. világháború első szakaszának elemzésével foglalkozik, különösen a német fegyverszállítások szerepét emeli ki, megmutatja a német-román megegyezés szerepét és jellegét, a 40-es évek elején megindított újabb német gazdasági offenzívát, de részletesen elemzi azokat az anyagokat, melyek még mindig arra utalnak, hogy ebben az időben sem volt jelentős a német tőkebehatolás, és hogy a román gazdaságpolitika ebben az időben is nagyon sok német követelésnek ellenállt. Egészében tehát Marguerat könyve hasznos, elmélyíti eddigi ismereteinket, és jó képet ad a német-román gazdasági kapcsolatok számos fontos aspektusáról. Ha mégis bizonyos hiányérzetünk van a könyv olvasását követően, az egyrészt a munka néhány gazdasági elemzési fogyatékosságából származik, másrészt abból a könyvön végighúzódó tézisből, amely egy összefoglaló és a szerző által olykor leegyszerűsített korábbi érvelési rendszert állít szembe a szerző által végzett részletesebb és természetesen árnyaltabb vizsgálattal. Ami az első kérdést illeti: Marguerat inkább diplomáciatörténész. A diplomáciatörténészeknek — nézetem szerint — azon kvalifikált csoportjába tartozik, akik nagyon fontosnak tartják a gazdasági kérdéseket a külkapcsolatokban. Gazdasági elemzése azonban jó néhány kérdésben gyenge, és néhány olyan kérdést - mint a „Terms of Trade" problémája, a fizetési mérleg kérdése, az árproblémák — nem tárgyal érdemlegesen. Hasonlóan a gazdasági elemzésnek gyengeségéből származik, hogy a tőkebefektetéseket, melyek ugyan továbbra is fontos, de mégis pillanatnyi gazdasági problémák, a válságból való kilábalás módja szempontjából háttérbe szoruló jelensége volt a román gazdaságnak, szembeállítja a kor égető dinamikus problémájával, a külkereskedelemmel. A 30-as évek német penetrációjának ugyanis a külkereskedelem volt a legfontosabb eszköze. Abban a tekintetben, hogy nemcsak Romániában, de más délkelet-európai országban sem volt 38-ig a német tőke domináns, az eddigi irodalom sem hagyott kétséget. Amit nézetem szerint a könyv nem teljesen világosan fogalmaz, ezért lényeges momentumokat nem értékel súlyának megfelelően, az a hitel és piac dinamikájának változása a 30-as években. Mivel a nyugati hatalmak megszűntek hitelezőkké válni, azaz új hiteleket nem adtak - a szerző néhány adata 1938 előtt ezt nem is bizonyítja -, ezért a piac vált a nemzetközi gazdasági kapcsolatok döntő elemévé, és a piacot nyújtó Németország került előtérbe. Románia helyzete annyiban tényleg speciális volt a többi délkelet-európai országgal szemben, hogy az élelmiszer-export mellett rendelkezett egy olyan fontos exportcikkel, mint az olaj. De a szerző itt is figyelmen kívül hagyja, hogy 1936 után a román olajtermelést már nem tudták növelni, ami Románia pozícióját gyengítette, és Románia ellenállását is így kell értelmezni. A gazdasági kérdések néhány problémájának nem kellő elemzése miatt érzem egy kicsit elnagyoltnak a szerző polémiáját. Egyrészt az eddigi irodalom sem állíotta, hogy 1938 előtt teljes volt a német penetráció, még Bulgáriában sem, és az eddigi irodalom is hangoztatta, hogy ha a délkelet-európai térség országait nézzük, éppen Romániában volt a legkevésbé sikeres ez a penetráció. Az eddigi irodalom is hangsúlyozta, hogy az Anschluss, majd München fordulópontot jelentett és a döntő befolyást ez teremtette meg. Az eddigi irodalomnak is az a véleménye, hogy Németország gazdasági befolyását csakis politikai és katonai befolyásával együtt lehet értelmezni. És éppen ez volt a lényeg. Az angol, francia befolyás, mely a 20-as években épült ki, súlyában ugyan még lényegesen jelen
