Századok – 1982

Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II

378 BESZÁMOLÓ 250 államközi egyezmény aláírására került sor. Magyarország elismert szerepet játszik számos nemzetközi szervezetben, részt vett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet munkájában s a helsinki záróokmány kidolgozásában. A magyar külpolitika fő célja - hangsúlyozta Berecz János — népünk nemzeti érdekeinek megfelelően a világbékéért folytatott harc támogatása, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kialakított együttműködés elmélyítése, s a szocializmus nyugodt építése feltételeinek biztosítása. Elvi alapja a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés. A proletár internacionalizmus a nemzeti és nemzetközi érdekek összhangba hozásának elengedhetetlen követelményét is tartalmazza. A kettő között — mutatott rá nyomatékkal Berecz János — „ma nem alá-fölérendeltségi, hanem mellérendeltségi viszony van, és éppen a kettő közötti alapvető összhang a garancia arra, hogy a nemzetközi és a nemzeti érdekek között bizonyos területeken keletkező eltérések különösebb konfliktus nélkül áthidalhatóak, ha a politikai vezetésben megvan ajó szándék." A magyar külpolitika elkötelezetten szocialista s a szövetségesekkel egyeztetett külpolitika, ez azonban nem jelenti azt, hogy önállósága nem lenne. „Szocialista külpolitikánk önállóságának legfontosabb bizonyítéka — húzta alá az előadó politikus —, hogy egyedül és kizárólag az alkotmányos magyar intézmények értelmezik, fogalmazzák meg — összhangban az ország földrajzi, gazdasági, társadalmi adottságaival, a nemzetközi realitásokkal — népünk nemzeti érdekeit, a magyar külpolitika ebből eredő feladatait... A hazailag kidolgozott és közösen egyeztetett célok, tennivalók megvalósításának eszközrendszerét, módját és a külpolitikai tevékenység stílusát ismét egyértelműen a magyar intézmények alakítják ki." Befejezésül Berecz János röviden kitért az MSZMP nemzetközi tevékenységére is, emlékeztetvén arra, hogy a párt milyen erőfeszítéseket tett a kommunista mozgalom egysége megteremtése és a nemzetközi munkásmozgalom akcióegységének elősegítése érdekében. Szakács Sándor egyetemi docens (Marx Károly Közgazdasági Egyetem) előadásában („Előzmények: a koalíció felszámolása és a politikai intézményrendszer torzulásai") az MKP, majd az MDP' szövetségi politikáját, s azzal összefüggésben a kormánykoalíció sorsát tekintette át 1944-1948 között — főként a kommunista vezetők korabeli megnyilatkozásai tükrében. Kimutatta, hogy nemcsak a koalíció — a Függetlenségi Front - létrehozását, de annak „meglehetősen csendes kimúlását" is alapvetően külpolitikai tényezők határozták meg. Az egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben a Tájékoztató Iroda határozatai nyomán 1948 nyarán-őszén az MDP politikájában rejtett politikai fordulat ment végbe, amely egybeesett a párton belül a Rákosi-Gerő klikk hatalmi túlsúlyának kialakulásával. Radikális revízió alá vették a párt addig vitt szövetségi politikáját, annak részeként a munkás—paraszt szövetséget, s hozzákezdtek a politikai intézményrendszer átalakításához, a szocialista berendezkedés szovjet modelljét szem előtt tartva. Az ellenzéki pártok felszámolásával, s a koalíciós partnerek (a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt) elsorvasztásával az MDP monopolhelyzete megszilárdult. Az 1949 májusi választásokon — a népfront gondosan kiválogatott jelöltjei szerezték meg a szavazatok döntő többségét. A népfront- mozgalomnak, amint más tömegszervezetnek sem, komolyabb szerepet nem szántak. A parlament és az újonnan létrehozott Elnöki Tanács hatáskörét erősen korlátozták. 1948 végén hozzáláttak a helyi közigazgatás radikális átszervezéséhez, majd 1950-ben sor került a tanácsrendszer - felülről történő bevezetésére.