Századok – 1982

Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II

370 BESZÁMOLÓ ginéi rugalmasabb, a gazdasággal szorosabb kapcsolatban álló politikai mechanizmus kell, így azt is fejleszteni kell. Áttérve a jelenlegi gazdasági problémákra, Nyers Rezső a továbbhaladás szempontjából fontos kulcskérdésekről, a külső gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlesztéséről, a gazdasági hatékonyság gyorsabb növeléséről, s az emberi és a közösségi együttműködés intenzitásának és hatásfokának emeléséről beszélt részletesebben. Előadását a következőkkel fejezte be: ,,Az 1956-os súlyos politikai és gazdasági válságból a magyar munkásmozgalom azt a tanulságot nyerheti, hogy az alapjában téves politikát nem lehet részletekben, fokozatosan, szinte észrevétlenül kijavítani, ahhoz politikai fordulatra, alapos megújulásra van szükség." Pethő Iván, levéltáros (Új Magyar Központi Levéltár) hozzászólásában (.Ellentmondásos kiútkeresés: a második ötéves terv (1956—1960) koncepciója") a második ötéves terv kidolgozásáról, ill. annak későbbi sorsáról számolt be. A második ötéves terv első változata 1953 január végére készült el, amely minden tekintetben hasonló volt az előző — a felemelt — ötéves tervhez: folytatni kívánta az iparosítást, mindenekelőtt a nehézipar erőteljes fejlesztését, valamint a kollektivizálást; kiemelt feladatként kezelte a hadseregfejlesztést; a termelés növelését új beruházásokkal szándékozott megoldani; az életszínvonal emelésére nem fordított gondot. Ez a terv még a korábbinál is túlfeszítettebb volt, mivel nem vett tudomást a valóságos gazdasági helyzetről. Az MDP KV 1953 júniusi határozata után, amely új gazdaságpolitikát hirdetett meg, a második ötéves terv első változata elavulttá vált. A második ötéves terv új koncepcióját Rákosi Mátyás az MDP III. kongresszusán 1954 májusában terjesztette elő. Ennek lényege — immár az új gazdaságpolitika szellemében — az volt, hogy csökkenteni kell az iparosítás ütemét, mérsékelni a beruházásokat, s meg kell szüntetni az aránytalanságokat. Nagy hangsúlyt kapott a dolgozók életszínvonala emelésének gondolata. A mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztésén, s a termelőszövetkezetek erőltetett szervezésén alig kívántak változtatni. Az új ötéves terv kidolgozása azonban csak az MDP KV 1955 márciusi határozata után indult meg. A párton belüli erőviszonyok módosulásával az alapelvekben és a tervezésben 1954-hez képest — a régi gyakorlathoz való visszatérés szellemében ismét jelentős változások történtek. A második ötéves terv (1956—60) irányelveit 1956. április 26-án hozták nyilvánosságra. Ennek alapképlete Pethő Iván szerint a következő volt: „maximális iparfejlesztés plusz ennek alárendelve és részben ennek feltételeként maximális agrárprodukció biztosítása, az erre vonatkozó összeg csökkentve az életviszonyok elviselhetővé tételéhez szükséges fogyasztási, szociális, kommunális kiadásokkal." Ezen az elképzelésen az SZKP XX. kongresszusa után sem változtattak. A tervet, amelyet előzőleg nyilvános vitára bocsátottak, az MDP KV 1956. július 18-i ülésén hagyta jóvá, a mutatók jelentéktelen módosításával. A terv a közvéleményt érdeklő kérdésekre (közellátás, lakásügy, a földalatti sorsa) nem adott választ; nem volt szó benne a begyűjtés eltörléséről sem. Végrehajtására az 1956-os események miatt nem került sor. Berend T. Iván akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) előadásában („Változások és folytonosságok: a gazdaságpolitika útja Magyarországon 1956-57 fordulója után") abból indult ki, hogy „1956 magyarországi válsága a megelőző évek gazdaságpolitikájának válsága is volt". Ebből szükségszerűen következett, hogy az ellenforradalom leverése után a gazdaságpolitikát is új alapokra kellett helyezni. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 5-i