Századok – 1982
Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II
366 FIGYELŐ (a Prűdy с. folyóirat társasága) előtérbe kerülése megteremtette a feltételét a világháború okozta rengések átvészelésére, a cseh burzsoázia államalakító törekvéseihez való kapcsolódásra. Az 1868/XLIV-es nemzetiségi törvény érvényesítését választási programjába iktató néppárti politika szlovákok közt kifejtett hatását, a szlovák néppárti mozgalom kibontakozását, és 1913-as önálló pártban való szerveződését követi nyomon Popély Gyula kéziratos munkája. A már publikált részletek is jelzik azt a sok más munkában hiányzó módszertani felismerést, hogy a korabeli szlovák polgári politika vizsgálata csakis a magyarországi keretek szem előtt tarásával adhat reális képet. Popély a szlovák néppárti szervezkedés fokozatos önállósulásának okát a Katolikus Néppárt koalíciós partnereinek nacionalista politikájához igazodó programjában, illetve a szlovák táborban a tizes évek kezdetén elmérgesedő vallási és személyes ellentétekben jelöli meg.3 5 A cseh-szlovák kapcsolatok 1901—1914 közötti alakulásának újabb összefoglalásában3 6 M. Potemra a századvég megújuló cseh-szlovák közeledésének eszmei alapjait, a mozgalom cseh ideológusainak, Masaryknak, Kálalnak, Táborskynak a csehszlovák nemzetegység koncepciójában kiforró elképzeléseit vázolja fel, majd a századelő gyakorlati cseh—szlovák együttműködésének formáit elemzi. E formák legmagasabb szintje az 1908—1913 közt a morvaországi Luhaíovicében, elsősorban a gazdasági és kulturáhs kérdésekben követendő közös gyakorlat problémáival foglalkozó tanácskozások jelentették. A szlovák politikai csoportok meg-megújuló fenntartásai ellenére a tízes évek elején ezek a tanácskozások lényegében az egész szlovák politikai tábor aktív részvételével zajlottak, igaz, rövid ideig, mert a néppártiak 1913-ban már távolmaradtak. A csehszlovák együttműködés a háború előtti szakaszban legsikeresebben a kulturális és gazdasági együttműködésben nyilvánult meg, ezt jelzi pl. az a tény, hogy a politikai együttműködés legeredményesebben a szövetkezeti mozgalom talaján kinőtt cseh és szlovák agrármozgalom között alakult. Az egyes csoportok és politikusok véleménykülönbségei ellenére a cseh—szlovák egységtörekvések már a világháború előtt, ha nem is államjogi, de gazdasági és kulturális vonatkozásban a nemzeti fejlődés egyik alternatívájává váltak. A világháború első éveiben a cseh-szlovák kapcsolatok szinte teljes mértékben felszámolódtak. Csehországban, és Szlovákiában alig akadt fórum és aktív politikus, aki a háború előtti fejlődést folytatta volna. Mindez nemcsak a háború alatti belpolitika szigorodására, de az egységtörekvések minimális tömegbázisának gyöngeségére is utal. Marián Hronsky említett összefoglalásában3 7 épp a háború utáni csehszlovák állam két nemzete együttműködésének feltételeit újra megteremtő tevékenysége miatt értékeli az utóbbi évek csehszlovák történetírásában megszokottnál kissé méltányosabban a Masaryk, átefánik, Beneá vezette csehszlovák politikai emigráció háború alatti tevékenységét. Az 35 Popély Gyula: Pociatky politického klerikalizmu a procès krysítalizácie Slovenskej l'udovej strany, Bratislava 1977. (Kézirat) - Ebből megjelent: Zichyho strana a nacionálno-klerikálne hnutie na Slovenskú v rokoch 1895-1905, HÍ 1978/4 sz. 581-609. - Vzájomny vztah medzi cirkvou a átátnou mocou v Uhorsku po vyrovnaní, Historické Studie XXIV. köt. 36 M. Potemra: Rozvoj cesko-slovenskych vzíahov . . . i. m. 31 Marián Hronsky: Slovensko za prvej . . i. m. - A szlovák kérdésnek a cseh politikában elfoglalt helyéről: Jan Galandauer: Jak se slovenská otázka prosazovala do ífeského politického programú v období pííprav samostatního státu (1916-1918), ÓŐH 1971/2 sz. 177-198.
