Századok – 1982

Közlemények - Arday Lajos: Dokumentumok a jugoszláv–magyar határ kialakulásáról (1918–1919) 323/II

330 ARDAY LAJOS A Dél-Magyarországon lakó délszlávok számát nem lehet pontosan megállapítani, mert nincsenek határok és Magyarország területének szerves része. A jugoszlávok egységes tömbben élnek a Bánátban és Bácskában (mely területek, a Szerémség - Syrmium -nagy részével együtt alkották a korábbi Szerb Vajdaságot); Baranyában, a Dráva folyó bal partja mentén és a Muraközben (Medjumuije — a Dráva és Mura közti terület). Emellett kisebb-nagyobb szerb lakosságú szigetek találhatók a Duna mentén fel egészen Budapestig. Az osztrák—magyar határon összefüggő horvát és szlovén néptömbök vannak a Muraközhöz csatlakozóan és tovább, ugyanabban az irányban különböző horvát és szlovén népességszigetek élnek, fel egészen a Dunáig. A hivatalos magyar statisztikák teljesen megbízhatatlanok. Azok egész Magyarországra nézve 461 516 szerbet és 194 808 horvátot adnak meg, összesen tehát 656 324-et. Ez a statisztika figyelmen kívül hagyja a szlovéneket, bár gyakorlatilag bizonyosra vehető, hogy megközelítőleg becsült számuk 100 ezer felett van. Az e statisztikában a szerbekre és horvátokra adott számok kétségkívül csökkentettek az „érintkezésnél használt nyelv" megjelölés következtében. Szlovének helyett ez a statisztika 98 941 vened-ről, vagy vend-ről beszél, továbbá 87 278 bunyevácról és sokácról (többségükben a Bácskában) és 21 698 krasovánról a Bánátban. Mindezek katolikus jugoszlávok, akiket a magyar statisztika az egyéb címszó alá vesz, és ennek megfelelően a hivatalos statisztika elismeri, hogy 864 241 délszláv van Magyarországon. A magyar statisztikák megbízhatatlanságát különösen az „Egyéb" megjelölés bizonyítja. Egy 18 264 533 lakosú országban 401 412-en szerepelnek e címszó alatt. Teljességgel lehetetlen, hogy egy ilyen viszonylag kis országban ily nagyszámú nemzetiséget ne lehessen meghatározni. E meghatározhatatlan létszámban nagyszámú jugoszláv vész el, még ha nem is vesszük figyelembe az „érintkezésnél használt nyelv"-et. A Bánátban a szerbek egybefüggően élnek Torontál és Temes megyékben és Pancsova és Versec törvényhatósági jogú városokban. Ezek a területek a Maros, Tisza és Duna folyók között terülnek el. A hivatalos statisztika számukat Torontál megyében 191 036-ban, Temesben 57 821-ben, Pancsován 8714-ben és Versecen 8602-ben adja meg. E számokban csak az ortodox szerbek szerepelnek. Mindamellett biztosan állítható, hogy a Bánátban 250 ezer délszláv él. Bácska (a Duna és az alsó Tisza közötti terület). Az 1910-es hivatalos statisztikának megfelelően itt 154 298 görögkeleti ortodox szerb van, közülük Bács-Bodrog megyében 117 854. Ez a szám azonban nem adja meg e tartomány délszlávjainak teljes számát. Az „érintkezésnél használt nyelv" megjelölés e számot csökkentette. Sőt mi több, római katolikus délszlávokat, az ún. bunyevácokat és sokácokat, kiknek többsége e tartományban él, e szám nem foglalja magába. Ezek legkevesebb 70 ezren vannak, és a görögkeleti ortodox szerbekkel összekeveredve élnek, és ugyanazt a nyelvet beszélik. A magyar statisztika megbízhatatlansága ez esetben világosan látható. Például Subotica (Szabadka) városában, a bunyevácok jól ismert központjában, a lakosság 35,3%-a, Zomborban 20,6%-a és Baján 10,4%-a kerül az „egyéb" címszó alá. Mindezek bunyevácok. E statisztika tendenciája nyilvánvaló abból a tényből, hogy például Zomborban 38,8% a szerb, így azok kisebbségben vannak, míg a 20,6% bunyeváccal együtt ők vannak többségben a németekkel és magyarokkal szemben. A Bácskának korábban tisztán délszláv jellege volt, melyet a szerbek képviseltek, kiknek hosszú időn át itt volt civilizációjuk központja. Az elmúlt száz évben e térségek-