Századok – 1982
Közlemények - Arday Lajos: Dokumentumok a jugoszláv–magyar határ kialakulásáról (1918–1919) 323/II
Ar day Lajos DOKUMENTUMOK A JUGOSZLÂV-MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSÁRÓL (1918-1919) Bár 1918. május—júniusára az Ausztria—Magyarországot ferintartani, illetve szétzúzni akaró irányzatok közül az utóbbi kerekedett felül, a brit politika irányítói és végrehajtói közül jó néhányan1 a föderalista át- vagy újjászervezésben látták e térség gazdasági egységéből, egymásrautaltságából és nemzetiségi ellentéteiből fakadó antagonizmus feloldását. Sir Eric Drummond, Balfour külügyminiszter titkára a Foreign Office számára írt tanulmányaiban, Smuts tábornok pedig tárgyalásai során — még 1919 áprilisában is! — és a békekonferencia vezetőihez írt javaslataiban a terület egységének megőrzése mellett foglalt állást.2 A délszláv kérdés háború utáni rendezésénél már nemcsak a szövetséges Szerbia, hanem a Korfui Szerződésben körvonalazott Jugoszlávia határainak meghúzására is fel kellett készülni. R. W. Seton-Watson, akinek műveit — beleértve a „New Europe"-ot is — alapvető és autentikus forrásokként kezelték az illetékesek nemcsak Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, de bizonyos mértékig Franciaországban is, a háború végéig azon az állásponton volt, hogy a jövendő Jugoszlávia és Magyarország természetes határa a Tisza, a Duna és a Dráva. Ilyen értelemben tárgyalt az angol külügyminisztérium megbízásából 1915-ös balkáni útja során Sándor trónörökössel, s ezt bizonyítja 1916-ban megjelent könyvének, a „German, Slav and Magyar"-nak térképmelléklete is, melynek érdekessége, hogy hiányzik — nyilván szándékosan — a volt Temesi Bánságot később megosztó jugoszláv—román határ. Állásfoglalása közeledett a szerbekéhez, de még 1919 tavaszán is a Bácska etnikai alapon történő kettéosztása mellett volt. A Foreign Office-ban összeállított tanulmánykötet-sorozat, a Peace Handbooks, részletesen foglalkozik mindazon területek történetével, nemzetiségi megoszlásával, társadalmi és politikai viszonyaival, melyeknek sorsát a békekonferencia volt hivatva eldönteni, hogy minden szükséges információt megadjon a tárgyalásokon résztvevő brit diplo-1 Lord R. Cecil; L. S. Amery, Lloyd George külpolitikai tanácsadója, a későbbi gyarmatügyi miniszter; Thwaites tábornok, a katonai hírszerzés főnöke, Cuninghame ezredes, Nagy-Britannia képviselője a Monarchia utódállamaiban; Sir W. H. Beveridge, a Taylor-misszió brit tagja, a jóléti állam „atyja"; C. K. Butler, a Brit Segélyszervezet közép-európai vezetője. 1 Hasonló nézeteket hangoztatott Ch. Seymour, a határkérdésekkel foglalkozó amerikai bizottság, a „The Inquiry" egyik vezetője is, Wilson elnöknek készített tanulmányában. Az általuk javasolt határokról megállapítja, hogy azok nem felelnek meg szuverén államok határainak, mert „ . . . lehetetlen felfedezni olyan vonalakat, melyek igazságosak és praktikusak is egyszersmind". Ezért azoknak nem önálló államokat, hanem egy föderalizált államszövetség tagjait kellene elválasztani egymástól. Idézi D. Perman: The Shaping of the Czechoslovak State. Leyden, 1962, 56-58.
