Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
318 J.NÁGY LÁSZLÓ a városokba, s ennek következtében 1936-ben az európaiaknak már 65%-a (642 ezer) 20 ezernél magasabb lélekszámú városokban élt.54 Az európai lakosság városiasodása a második világháború után tovább erősödött. Ennek következménye az lett, hogy a gyarmatosítás „hőskorában" földműveléssel foglalkozó telepesek utódainak kapcsolata megszakadt a vidékkel, s a későbbiekben — az 50-es években, a felszabadító háború idején — már a tudatukból is eltűnt az a patriarchális kapcsolat, amely őseiket esetleg a gyarmatosított algériaiakhoz kötötte. Viszont éppen ebből eredően növekedett felsőbbrendűségi érzésük, lenéző, megvető magatartásuk az algériaiakkal szemben. Nem elvont moralizálásból születik az a célkitűzés, amit az FLN a felszabadító háború idején így fogalmazott meg programdokumentumaiban: az emberi méltóság visszaszerzése. Az európai városi lakosság többsége a közhivatalokban dolgozott, a hadseregben, rendőrségnél szolgált, szabadfoglalkozású értelmiségi, vagy kisiparos és kiskereskedő volt. Számuk 1911 és 1948 között több mint kétszeresére, 70 ezerről 162 ezerre növekedett. Ugyanekkor a mezőgazdaságban dolgozó európai bérmunkásoké majdnem egynegyedére, 90 ezerről 25 ezerre csökkent, az iparban dolgozóké pedig alig néhány százalékkal emelkedett, 85 ezerről 91 ezerre.5 5 A mezőgazdaságban helyüket az algériaiak vették át, az iparban viszont továbbra is ők maradtak a szakmunkások Az európaiak — mivel az uralkodó nemzethez tartoztak — politikai, szociális, kulturális téren egyaránt privilegizált helyzetben voltak a hasonló osztályhelyzetű algériaiakhoz viszonyítva. Ez vonatkozik a munkásságra is. Az európai és az algériai munkások között az osztályszolidaritás csak nehezen és nem minden esetben valósult meg. Még baloldali szakszervezetekben is kemény és nem mindig eredményes harcot kellett vívniuk európai tagjaikkal, hogy az osztályharc kérdését ne faji alapon közelítsék meg, ne nézzék le az algériaiakat, s hogy ne tartsák természetesnek, elfogadhatónak, hogy ugyanazért a munkáért több bért kapnak, mint az algériai munkások.56 Az antikolonialista harc eredményessége, hatékonysága szempontjából nem volt lényegtelen, hogy az európai lakosság, és azon belül különösen a munkásság hogyan foglal állást, megérti-e a nemzeti-gyarmati kérdés lényegét, meddig hajlandó együtt haladni a mozgalommal. * Mint az eddig elmondottakból kitűnik, Algériában, a prekapitalista viszonyok szétrombolása, a tőkés viszonyok, a gyarmati gazdaság szerkezetének kialakítása, a telepes gyarmatosok érdekei szerint történt. Gazdasági és a törvényekben is rögzített politikai uralmuk biztosításán túl a gyarmatosítók már nem voltak érdekeltek a készen talált prekapitalista viszonyok megszüntetésében, sőt a nemzeti mozgalom harcának kibontakozásától - politikai okokból — éppen azok konzerválását tartották célszerűnek. így a társadalmi munkamegosztás folyamata elkezdődött, de teljes kifejlődése már nem következett be, s ebből eredően a társadalmi osztálytagozódás is csak kezdetleges fokra jutott el, és ott megrekedt. Nem voltak tisztán kialakult osztályok, a burzsoázia és a proletariá-54 Uo. 24. s s R. Barbé: Les classes sociales en Algérie. Economie et Politique, 1959. 10. sz. 32-33. 56 Le Cheminot algérien. 1929. február 1. és április 1. Algérie ouvrière, 1933. június 21.
