Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
316 J. NAGY LÄSZLÖ erősítette — szinte konzerválta — a tudati elmaradottságot, amely a gyarmatosítóknak kedvezett, és megnehezítette az antikolonialista szervezetek helyzetét: e tömegek öntudatának feltámasztása, szervezése rendkívüli nehézségekbe ütközött. A társadalmi osztálytagozódás fejletlensége, hasonlóan más gyarmati országokhoz, Algériában is megnövelte a közbülső rétegek szerepét. Magvát az értelmiség, a közhivatalnokok és a kistulajdonosok alkották. Megjelölésükre használatos még a középrétegek és a kispolgárság elnvezés. A fejlett osztályszerkezetű kapitalista társadalomban ez az elnevezés olyan társadalmi réteget takar, amely világosabban elkülöníthető, mint egy gyarmati országban. Ezért Algéria esetében is célszerű a közbülső rétegek kifejezést használni. A kispolgárságra jellemző kettős természete is csupán részben nyilvánult meg az algériai közbülső rétegek magatartásában, A „burzsoá is meg nép is" (Marx) jellemvonásáról a gyarmati korszakban inkább az utóbbi a domináns, mivel a gyarmati elnyomás akadályozta burzsoá kiteljesedését. Burzsoá jellege a függetlenség után a társadalmi forradalom elmélyülésével került előtérbe. Ugyanakkor az antikolonialista nemzeti felszabadító küzdelem szakaszában magán viselte a kispolgárságra jellemző türelmetlenséget, a szélsőségekre való hajlamot. E tekintetben viszont már ide sorolhatók a városi félproletárok is, akik a politikai harcok felélénkülésével — főként a harmincas évektől — szinte minden politikai harci tapasztalat nélkül kapcsolódtak be az antikolonialista harcba. A közbülső rétegek kategória tehát sokkal tágabb, összetételét tekintve heterogénebb, mint a kispolgárság, vagy a középrétegek a fejlett osztályszerkezetű tőkés társadalmakban. E rétegeknek különösen a városi elemei játszottak fontos szerepet. A mezőgazdaságban az önálló termelők túlnyomó többsége egyáltalán nem, vagy alig tudott bekapcsolódni az árukereskedelembe, s ez mozdulatlanságra kényszerítette. Míg a városok, amelyeknek életét átszőtték a kapitalista viszonyok, dinamizmusra, mozgékonyságra ösztönözték a közbülső rétegekhez tartozó algériaiakat. Közülük kerültek ki az antikolonialista nemzeti mozgalom vezetői. A politikai harc szinte kizárólagos színtereivé is a városok váltak.4 8 Az írástudatlanok tengerében (az algériai lakosság több mint 90%-a analfabéta volt) és a lényegében két kultúrájú Algériában az értelmiség különös jelentőségre tett szert. A gyarmatosító hatalom nem törekedett az algériaiak írástudatlanságának felszámolására, kulturális színvonalának emelésére. 1930-ban 68 ezer algériai gyermek, 1944-ben pedig 110 ezer járt elemi iskolába, az iskolakötelesek 5, ill. 8,8%-a. 1940-ben 1358-an végeztek középiskolát és 89-en egyetemet. Még 1954-ben is csupán 354 jogász; 28 mérnök, 185 középiskolai tanár, 165 orvos alkotta az algériai „elitet".49 E csekély számú értelmiség francia műveltséget kapott, többségük nem beszélte a nép nyelvét, az arabot. Ferhat Abbasz az antikolonialista nemzeti mozgalom aktív harcosa, majd egyik elismert vezetője írta az 1920-as évek közepén egyik cikkében: „őszintén szólva arab nyelvi ismereteim elégtelenek. S ugyanez érvényes barátaim többségére is."50 4 'A. Nouschi: Le sens de certains chiffres. Croissance urbaine et vie politique en Algérie 1926-1936. In: Études maghrébines. Paris, 1964. 199-211. 49 Ch. R. Ageron: Histoire de l'Algérie Contemporaine. Paris, 1970. 85-86. 50Ferhat Abbas: De la colonie vers la provence. Le jeune Algérien. (Cikkgyűjtemény) Paris, 1931. 89.
