Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A GYARMATI ALGÉRIÁBAN 311 A Franciaországba és a városokba vándorló algériaiak sem szakadtak el véglegesen a földtől, a vidéktől. A városok nem jelentettek végleges munkalehetőséget, mivel nagyipar nem létezett, a szolgáltatási szférában és a közhivatalokban pedig elsősorban európaiakat alkalmaztak. Franciaország üzemei sem jelentettek állandó és megbízható megélhetési forrást: a telepesek szüntelenül akadályozni próbálták a kivándorlást, a kvalifikálatlan munkaerő iránt csupán a prosperitás idején mutatkozott nagyobb igény a gyarmattartó országban, ahonnan válság vagy recesszió idején elsőként a gyarmatokról jött munkásokat bocsátották el. A társadalmi osztálytagozódást tehát alapvetően a mezőgazdaságban, az agrárstruktúrában végbement differenciálódás határozta meg. A kialakuló osztályok gerincét is ezek a társadalmi rétegek alkotják, amelyek valamilyen módon és fokon kötődtek a mezőgazdasági termeléshez. Az algériai burzsoázia vékony rétegét szinte teljes egészében földbirtokosok, mezőgazdasági tőkések, gazdagparasztok és kisebb részben a nagykereskedők alkotják. A földkisajátítások idején, de főként 1870 után az akkor hozott törvények nyújtotta lehetőséget kihasználva, a prekoloniális társadalom uralkodó arisztokráciájának és a gyarmatosítók által kinevezett algériai elöljáróknak jelentős része a gyarmatosítókhoz fűződő személyes kapcsolatokat kihasználva (vagy földvásárlások, ill. a meg nem fizetett uzsorakamat fejében) nagy kiterjedésű földbirtokokhoz jut.35 Számuk, mint a fentebb közölt statisztikai adatok bizonyítják, nem volt nagy (5600), gazdasági hatalmuk viszont annál jelentősebb. Exportra termeltek — főként gabonát — és döntően hameszekkel (a bérlő speciális algériai válfaja) és idénymunkásokkal műveltették földjüket. Gazdasági erejük az európai földbirtokosokkal szemben is versenyképessé tette őket, jól megfértek a gyarmati rendszerrel, amelynek bizonyos fokig termékei is voltak. Gazdasági hatalmuk biztosította számukra, hogy részesüljenek a politikai hatalomból is. Közülük kerültek ki a gyarmati hatalom által kinevezett, vagy később — különböző manipulációk révén — megválasztott állami hivatalnokok, falusi elöljárók. Az algériai burzsoáziának ez a rétege sohasem fogalmazott meg nemzeti célokat, a status quo fenntartásának híve volt. Politikai, társadalmi szerepe a gyarmati korszakban, de utána is, mint az események bizonyítják, retrográd. Olyannyira, hogy az antikolonialista nemzeti küzdelem bizonyos szakaszában még az őt objektíve, ha nem is tudatosan, képviselni akaró politikusokat (pl. Ferhat-Abbaszt) sem támogatta. Társadalmi és gazdasági helyzetéből eredően nem akarta és nem is képviselhette az algériai nép össznemzeti érdekeit. Véleményünk szerint nem tekinthető nemzeti burzsoáziának, sokkal inkább a gyarmatosítás termékeként létrejött, mellette létező, de vele össze nem olvadó és általa korrumpált kollaboráns burzsoáziának. A földbirtokos burzsoázia másik csoportját az 50—100 hektáros földbirtokosok alkotják. Az első világháborút követő gazdasági prosperitás idején erősödtek meg. Bérmunkásokat alkalmaztak, egy részük már nem élt birtokán, amelynek irányítását gazdasági intézőre bízta, ő maga pedig a városba költözött, ahol kapcsolatokat épített ki, és így kedvezőbb értékesítési lehetőséget teremtett termékei számára.3 6 A gazdasági prosperitás biztosította tőkefelhalmozásból a birtok gépesítésére törekedett, hogy versenyképessé 3 5Ű. Sari: Le démantèlement de la propriété paysanne dans l'Cuarsenis. Revue historique, 1973.47-76. 36 В. Merad: La périodisation des classes sociales en Algérie de 1830 à la veille du déclenchement de la lutte de libération nationale. Revue algérienne des sciences juridiques, économiques et politiques (RA). 1972. 2. sz. 337. 8*
