Századok – 1982
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldötteinek megválasztása 1944 decemberében 247/II
254 KOROM MIHÁLY történt utólagos aláírása már azért is érthetetlen, mert mindhárman december 13-tól az INgy. EB jelölt, illetve 14-től hivatalosan is jóváhagyott tagjai voltak. Bár a munkák során Debrecenben éles különbséget az INgy. EB hivatalos tagjai és a többi vezető személyiség között nem tettek. Valamennyien részt vettek a szinte állandóan folyó megbeszéléseken. Ezért még a hivatalos ülések időpontja is igen nehezen állapítható meg. Mindenesetre az INgy. EB kiáltványa a Néplapban feltehetően az aláírások fenti elhúzódása miatt csak december 16-án látott napvilágot.2 1 Viszont a különböző dokumentumok között található a kiáltványnak egy röplapformájú változata is, amelyről feltételezhető, hogy már 15-én elkészült, és az ezen a napon vidékre indult választási megbízottak már magukkal is vitték.2 2 Magának az INgy. EB-nak e felhívása lényegesen újat nem tartalmazott a Moszkvában december elején kialakított koncepcióhoz képest. A német szövetségben folytatott háború katasztrofális következményeit, a hitlerista megszállás és a nyilas uralom hatását boncolgatva, a moszkvai megállapodásnak megfelelően a volt kormányzóra is hivatkozva a következőket szögezte le: „Horthy kormányzót elhurcolták a németek. A hatalmat a hazaáruló hungarista söpredék bitorolja, amely kizárólag német szuronyokra támaszkodik. Az országnak nincsen törvényes, szuverén képviseleti szerve, nincsen kormánya." E helyzettel indokolta jogosan a továbbiakban az EB kezdeményező lépését. „A hazánkra szakadt nagy nemzeti szerencsétlenség indított bennünket, magyar hazafiakat arra, hogy kezünkbe vegyük a kezdeményezést az Ideiglenes Nemzetgyűlés egybehívására, amely megalakítja Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányát." E célból a következőkre szólít fel a kiáltvány: „Felhívjuk a városok és községek önkormányzati testületeit, a nemzeti bizottságokat, a szakszervezeteket, az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szervezeteket, a kulturális és egyéb egyesületeket, hogy demokratikusan válasszák meg küldötteiket az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe." A felhívásban tehát a december eleji elképzelésnek megfelelően még szerepel a helyi önkormányzati szervek és a társadalmi, ipari, mezőgazdasági stb. egyesületek felsorolása a választást lebonyolító szervezetek sorában, bár már ekkor, december közepén világos volt, és a megbízottak eligazításakor is ezt hangsúlyozták, hogy a fő szerepet az igen gyorsan szaporodó nemzeti bizottságokra kívánják ruházni a fő szervezők. Ezt bizonyítja a már idézett debreceni krónikás könyv is, amely a választásokat lebonyolító helyi szervezetről a következőket írja: ,A választások levezetését a terv a Nemzeti Bizottságokra kívánta bízni, és Gerő Ernő hangsúlyozta, hogy ezek a Nemzeti Bizottságok paritásos alapon alakultak meg az egész felszabadított országrészen, azokban egyenlő arányban vettek részt a Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Gerő Ernő statisztikai adatokkal alátámasztott javaslatot terjesztett elő ezen bizalmas megbeszélésen."2 3 Úgy tűnik tehát, hogy az új hatalom kiinduló alapjaiként - a választásokat szinte kizárólag csak reájuk és a mögöttük álló demokratikus pártokra támaszkodva lefolytatandó -, a tanácskozások során december közepén kerültek előtérbe, központi helyre a gyakorlati munkában a nemzeti bizottságok. 2'Néplap, 1944. december 16. 1. 22 PI Arch. 274-9/1. (Ezen a röplap-változaton nyomtatottan már szerepel mind a 17 előkészítő bizottsági tag aláírása!) 2 3 Paál-Radó: A debreceni... 158.
