Századok – 1982
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldötteinek megválasztása 1944 decemberében 247/II
248 KOROM MIHÁLY dotta: „Gerő Ernő és Miklós Béla ismertették velem a tervüket. A kibontakozás első állomása az, hogy egy bizottságot kell alakítani, amely gondoskodik arról, hogy a felszabadított Tiszántúlon megválasszák egy ideiglenes nemzetgyűlés tagjait, ez a nemzetgyűlés Debrecenben ül össze tanácskozásra, és itt alkotmányos formában megválasztja a kormányt. Nyomban felkértek engem arra, hogy a nemzetgyűlési képviselőválasztásokat előkészítő bizottság elnöki tisztjét vállaljam el, és ennek a kérésnek azonnal eleget is tettem."2 Még ugyanezen a napon este szélesebb körben is, a debreceni Nemzeti Bizottság jelesebb képviselőivel is megbeszélték a teendőket. Dr. Révész Imre református püspök, aki szintén résztvevője volt ennek a megbeszélésnek, naplójában a következőket vetette papírra: „Oroszok nélkül tárgyaltunk. Gerő Ernő vitte a szó,. . . előadta azt a tervet, hogy Debrecen, Szeged, Békéscsaba és Hódmezővásárhely városokból összeül itt Debrecenben egy előkészítő bizottság, amelyben a szociáldemokrata, kommunista, kisgazda és radikális polgári pártok képviselői vesznek részt, és ez a bizottság megállapítja az elvet és módszereket, amelyek mellett néhány nap alatt a Tisza vidék és a Duna—Tiszaközének városaiból össze lehet állítani egy idegilenes nemzetgyűlést. Ez a nemzetgyűlés december 21-én — tehát kilenc nap múlva — itt, Debrecenben tartaná első ülését, megválasztaná a kormányt, és különböző intézkedések meghozatala után együttmaradna mindaddig, amíg végleges országgyűlést alakítani nem lehet."3 A kommunisták javaslatát a tárgyaló partnerek, ha nem is vita és főleg — a megvalósítási idő rövidségét nézve — kétkedés nélkül, de végső soron elfogadták. Azokat beterjesztőik olyan körültekintéssel, hittel és meggyőződéssel tették meg az ország megmentése érdekében, hogy nem lehetett kitérni előle. Ezt érezve írta későbbi tanulmányában Révész Imre a következőket a kommunistáknak nyomban a megérkezés napján kifejtett tevékenységéről. „Minekünk ennek hallatára arra kellett gondolnunk: lám, ezek az emberek mennyi mindenen mentek keresztül, amit mi még csak meg sem kóstoltunk, s mennyire szeretik és féltik annak a magyar hazának a holnapját, amelynek vétkes tegnapja kivetette őket magából — bizony érdemes lesz nekik hinnünk, és a dolgot megpróbálnunk!"4 December 12-én több más mellett döntés született már abban a kérdésben is, hogy a választások eredményeként megszülető Ideiglenes Nemzetgyűlés hol tartsa üléseit Debrecenben. Ez a kérdés Vörös János, Horthy Miklós volt vezérkari főnökének, a későbbi ideiglenes kormány miniszterének a naplójában röviden így szerepel. „Révész püspök felajánlotta a Református Kollégium oratóriumát."5 Maga a püspök erről a következőket írta: „Az én javaslatomra ott nyomban elhatároztuk, hogy az összeülő nemzetgyűlés a református kollégium oratóriumában tartja tanácskozásait, ugyanott, ahol 1849 elején ülésezett a magyar országgyűlés."6 2Radó A.-PaálJ.: A debreceni feltámadás. Második kiadás. (Debrecen). 1947. 154. 3Ld. Révész püspök naplóját (Idézi Paál-Radó: A debreceni. . . i. m. 155.), továbbá Nemes J. naplója. 1944. december 12-i bejegyzés, és Vörös János naplója. 1944. XII. hó 12-i bejegyzés (Ld.: Hadtörténeti Intézet Levéltár. - A továbbiakban HIL. Vörös naplója). 'Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetébó'l. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1955. Révész Imre: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. 140. 5 HIL. Körös naplója. 'IdéziPaál-Radó: A debreceni. . . i. m. 155.
