Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
208 ERÉNYI TIBOR Művészet c. cikkében olvasható, következő megállapítás: „A művésznek hivatása azt, ami mint sejtés, ösztönszerű vágy, homályos esemény, öntudatlan fájdalom és öröm az emberben él, felismerni és kifejezésre juttatni." A Tárca rovat szerkesztője — Révész Mihály szóbeli közlése szerint valószínűleg Migray József — jó szemmel veszi észre az értékeket. 1901. január 14—18-án, saját fordításában közli Szaltikov-Scsedrin Az orosz paraszt c. novelláját. A Tárca rovatot mindamellett legtöbbször politikai írások foglalják el. így pl. az 1901. január 3-i számban Weltner Jakab írása a gyári munkásokról, szervezésük szükségességéről, abból az alkalomból, hogy a munkáltatók a bérek lenyomására törekednek, továbbá a munkásnőkről — 1901. február 16. — stb. A kortárs magyar irodalom csak hirdetésekben (igaz: a Népszava Könyvkereskedés hirdetéseiben) — pl. 1900. december 25. — van képviselve a lap hasábjain. Az 1900. október 30-i számban viszont Táncsicsról szóló írással találkozunk. A századvégitől nem eltérő tájékozódásról képet ad az 190l-es Szabó Ervin által szerkesztett, Népszava Naptár tartalmi ismertetése is, amely az újság 1900. november 15-i számában jelent meg; Csizmadia, Gergely Győző, Turgenyev, W. Crane, Ada Negri írásai stb. (Az utóbbiak neve többször megjelent hasonló német és osztrák kiadványokban is.) Az 1899-ben még csak 2000, 1903-ban már 8000 példányban megjelenő Naptár a munkásművelődés hathatós eszköze volt. Szabó Ervin a szerkesztés során az olvasók igényeit is figyelembe vette, és sok hasznos filozófiai, történelmi, földrajzi, orvostudományi stb. írást publikált. A hagyományos naptári rész mellett a kis kötetek „forradalmi naptárt" is közöltek, továbbá tartalmazták a munkásegyletek jegyzékét is. A színvonalas illusztrációs munkát Szabó Ervin barátja, Nagy Sándor festőművész végezte el.20 Annak, hogy a magyar irodalomból a Népszava — és Naptára — csak a szocialista alkotókat ismeri el, az az oka, hogy egyrészt a mozgalom ebben az időszakban még az elhatárolódásra törekszik, másrészt a szépirodalomban közvetlenül munkástémát és agitációs szempontokat keres. Mindehhez hozzájárult a polgári sajtó tevékenységének többnyire sommás elutasítása is.2 1 Némi magyarázattal — habár közvetve — máshol is találkozunk. Egy alkalommal pl. a lap cikket közöl a görög és latin nyelvek gimnáziumi tanítása ellen, és az antik kultúrával való foglalkozásban a zsarnokok dicséretét látja22 Általános belpolitikai kérdésekkel viszonylag kevés cikk foglalkozik. A Szabadelvű Párt megalakulásának 25. évfordulója kapcsán nem a liberalizmust, hanem annak hiányát is bírálja: a szabadelvűséget „elsikkasztották azok, akik most ünnepelnek".2 3 A dinasztiával szemben a lapban az egyértelmű elutasítás álláspontja érvényesül. Ferenc Ferdinánd trónörököst, akinek autokratikus és klerikális nézetei közismertek, különösen rossz szemmel nézi.2 4 A mindinkább mélyülő gazdasági válság az egzisztenciális problémára irányítja a figyelmet. A válságjelenségei rendre feltűnnek a lap hasábjain. 1900. szeptember 8-án Munka nélkül! címmel jelenik meg cikk, mely szerint egyedül Budapesten 40—50 ezer a 20 A kérdésre vonatkozóan ld. Népszava, 1903. január 17. A Népszava Naptára olvasóihoz, továbbá Szabó Ervin Levelezése I. k. 1893-1904. Szerk.: Litván György és Szűcs László. Budapest, 1977. Kossuth Könyvkiadó 358. Révész Mihály: Szabó Ervin élete és munkássága. Népszava, 1943. szeptember 30. Továbbá Soós Pál: i. m. 21 Népszava, 1900. április 24. A sajtó c. vezércikk. 2 2 Népszava, 1900. május 19. Iskoláink. 2 'Népszava, 1900. április 3. Jubileum. 24 Népszava, 1901. április 27. A szórakozó trónörökös.
