Századok – 1982
Tanulmányok - Erényi Tibor: Politika – hírközlés – agitáció. Magyarországi munkássajtó 1900–1905 199/II
MAGYARORSZÁGI MUNKÄSSAJTÖ 1900-1905 205 megjelenésének idején Garami és Szabó Ervin — mindketten akkor huszonéves fiatalemberek — még együtt dolgozott a Népszavánál. Garami politikai működésének mondhatni legbaloldalibb szakaszát jelentik ezek az évek. Ekkor még elvileg meggyőződéses marxista, Kari Kautsky követője. A vezércikkben utal a Bánffy-kormány brutalitására, és arra, hogy ha az uralkodó körök ilyen módszerekkel élnek, akkor az erőszak alkalmazását a néptömegek sem kerülhetik el. Állásfoglalására egy Soós Pál által említett sajtótörténeti tény is kihathatott. „1899 közepén — s ezt esetleg már Szabó Ervin is átélhette - a Népszava szerkesztősége egy különösen erőszakos, szembeötlően durva rendőrakció áldozata lett. Átkutatták, felforgatták és lefoglalták a lap szerkesztőségének, kiadóhivatalának könyveit, pénzügyi dokumentumait és pénztárát. Ez utóbbiban természetesen a szerkesztők tapasztalt, ügyes konspirációja következtében most sem talált pénzt a rendőrség."10 A Népszava szerkesztői és szerzői — Garami, Szabó Ervin, Csizmadia és mások — arra törekedtek, hogy a magyar történelem eseményeit is osztályharcos szellemben világítsák meg. Ezt a célt szolgálja az az aláírás nélküli, de nyilvánvalóan Csizmadia tollából származó cikk, amely a hazafiságról és a nemzetköziségről az újság hasábjain megjelent.1 1 Már a kezdő mondatok is érdekesek: „Azt mondják némelyek, hogy szükségtelen, sőt káros a szociáldemokrácia nemzetköziségét úton-útfélen fennen hangoztatni, hogy nem jó politika a 48-as idők hagyományain felnevelkedett magyar földműves-munkást a nemzeti hagyományok szüntelen megtagadásával pártunktól elidegeníteni." A cikk végső következtetése pedig: „Lehetünk és legyünk is büszkék a szabadságharcra, s vannak az urak közt is olyanok, akiknek joguk van erre: mert a szabadságért küzdöttek bátran, férfiasan. De amellett nem felejthetjük el, hogy a mi uraink akkor is inkább voltak urak, birtokosok, mint magyarok; vagyis nem voltak egy csipetnyivel sem jobbak, sem rosszabbak, mint külföldi, német vagy orosz társaik." A június 26-i számban - most már névaláírással — Csizrrjadia A szociáldemokrácia nemzetközisége címmel folytatja gondolatmenetét. Bírálja a június elején Brassóban megtartott „újjászervezett" kongresszust, és közben — a pártvezetőség véleményét tolmácsolva — állást foglal a nemzetközi szociáldemokrata mozgalmon belüli vitában is. Rámutat arra, hogy egyes „forróvérű" elvtársak „túlhaladottaknak" minősítik Marx tanait. Ezzel szemben Kautskyra hivatkozik, mint a marxizmushoz való hűség példaképére. Majd azt kárhoztatja, hogy a brassói kongresszus állást foglalt az ún. „magyar állameszme", azaz az egységes magyar politikai nemzet ismert fogalma mellett. Figyelemre méltó, hogy a lap nemcsak a magyar, hanem a nemzetiségi nacionalizmus ellen is állást foglalt. A Mezőfivel és híveivel való szakítás idején a bécsi Arbeiter Zeitungba, az ausztriai szociáldemokraták központi lapjába „egy magyar elvtárs" cikket írt a brassói értekezletről, amely szerint „az osztálytudatos proletariátusnak sem a magyar, sem a román túlzóknak nem szabad felülnie". A Népszava a Mezőfi-barát cikkírónak a következőket válaszolja: „Ez persze csak elcsűrése-csavarása a való tényeknek, mert ha a román túlzóknak nem is szabad felülnünk, de a magyar »politikai vezérszerepet« elösmerni szintoly kevéssé szabad."12 A brassói kongresszus általában arra 10 Soós Pál: A pályakezdő' Szabó Ervin politikai és kulturális törekvései. Budapest, 1977. Akadémiai Könyvkiadó 31. 11 Népszava, 1900. július 5. A nemzetköziségről. 12 Népszava, 1900. június 28. A brassói értekezlet. Mezőfi Vilmos Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Pártja 1900 áprilisában alakult meg. A pártnak ekkor a fővárosi ipari munkásságra i:
