Századok – 1982

Krónika - Kemény G. Gábor 1915–1981 (Niederhauser Emil) 187/I

KRÓNIKA 187 Ezt követően Rúzsás Lajos vissza-visszatért még néhány tanulmányban, kisebb feldolgozásban, előadásban a 16. és 17. század egy-egy gazdasági vagy politikai részproblémájának feltárására, mindig világosan fogalmazva meg a kérdést, és logikusan, széles forrásanyagra támaszkodva adva meg rá a választ. E tárgykörben írott munkái közül az utolsó:a Pápai Kollégium 1531-1711 közötti történetét bemutató háromíves tanulmány, most van sajtó alatt. S ugyanígy posztumusz munkája lett a Mohácsi Emlékkönyv, amelynek szerkesztője volt. Időközben - tudományos eredményei alapján - 1965-től tudományos főmunkatárs, majd 1968-tól az Intézet Történelmi Osztályának vezetője lett. Erre az időszakra esik a készülő 10 kötetes Magyarország történetének V. kötetében a gazdaságtörténet megírására kapott megbízatása. E munka vált azután a történettudományok doktora tudományos fokozat elnyerésének alapjául szolgáló disszertációjává, amelyet 1975-ben védett meg sikeresen. Az 1960-as évek végén az MTA Dunántúli Tudományos Intézet az országot alkotó régiók fejlő­désének kutatását kapta feladatul. Ez a vizsgálat a gazdasági tervezéshez is anyagot kívánt szolgáltatni, s ebben számos tudomány kapcsolódott a történelemmel. Az első, e tárgykörből készített kötetet, amely az észak-mecseki bányavidék regionális kutatásának módszerével és eredményeivel foglalkozott, Rúzsás Lajos szerkesztette és egyidejűleg ő foglalta össze e terület mezőgazdaságának történetét, fejlő­désének ívét is. Az átalakuló profilú, sa ma követelményeihez egyre inkább alkalmazkodó Dunántúli Tudományos Intézetben egyre intenzívebben kezdett foglalkozni a regionális kutatás komplexitásával, azaz a történelem elvi és módszertani kérdéseivel. Számos tanulmánya jelent meg a tárgykörből. Éppen a legutolsó ötéves terv tudományos eredményeinek összefoglalására készült, amikor a halál derékba törte további terveit. Rúzsás Lajossal nemcsak egy logikusan gondolkodó, a történeti problémák mélyére látó tudós egyéniséget veszített el a történettudomány, hanem a közélet problémáira mindig érzékenyen reagáló embert és egy ifjúságot szerető pedagógust is. 1965 óta a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem Pécsi Esti Tagozatán, majd 1970-től a nappali tagozatán, 1975-től pedig a Pécsi Tudomány­egyetem megalakult Közgazdaságtudományi Karán előbb egyetemi docensként, majd egyetemi tanár­ként tanította a gazdaságtörténetet. Sírjánál az egyetemi ifjúság képviselője is búcsút vett Tőle, az ifjúság virágai is ott voltak. De búcsúzott Tőle a Magyar Történelmi Társulat is, amelynek több éven át igazgatóválasztmányi tagja volt, ugyanakkor egyik alapítója, majd titkára, illetve elnöke volt e Társulat Dél-Dunántúli Csoportjának. Tagja volt az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság VIII. szakbizottságának, az MTA Város­történeti Albizottságának, tevékenykedett a Hazafias Népfront Városi Bizottságában és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban. 1974-ben - éppen e sokrétű munkásságának elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Egy vidéki tudós távozott elhunytával, aki azonban mindig az ország, sőt az egyetemes törté­nelem horizontjában tudott és akart gondolkodni és alkotni. A nemjetközi történész-konferenciák tanácskozásaihoz mindig új gondolatokkal járult, a nemzetközi történesz fórumokon és az irodalom-I ban színvonalasan képviselte hazai történetírásunkat. Nehéz szívvel búcsúzik Tőle az a munkatársa, aki 29 éven át közvetlen szemlélője lehetett friss alkotókedvének, az újat felfedező tudós első örömének. Gondolatait, munkájának leszűrt végered­ményeit müvei sora őrzi a könyvtárakban, s a történészek, az érdeklődő olvasók polcain. Kutatási eredményei így válnak - halála után is - elevenen ható erővé történettudományunkban. (T. Mérey Klára) KEMÉNY G.GÁBOR (1915-1981) A magyar történetírás - váratlanul és nagyon is korán - ismét szegényebb lett egy halkszavú, önzetlen és nagytudású munkásával. És nemcsak a történettudomány, az irodalomtörténet, a könyv­tártudomány is. Nem meglepő, inkább szokványos a nagy ellentét: széles körű, kiterjedt munkásság, de az életpályát nagyon röviden fel lehet vázolni. Kassán született, pillanatnyilag még Magyarországon, de

Next

/
Thumbnails
Contents