Századok – 1982

Folyóiratszemle - Greiffenhagen; M.: A németországi konzervativizmus dilemmája 185/I

FOLYÓIRATSZEMLE M. GREIFFENHAGEN: A NÉMETORSZÁGI KONZERVATIVIZMUS DILEMMÁJA 185 A német konzervativizmus az abszolutisztikus állam és a demokratikus mozgalmak elleni küzdelemben alakult ki. A 19. században - Európa más konzervatívjaihoz hasőnlóan - ellenezték a régi politikai struktúrák racionálisakkal való felváltásának kísérletét. A racionális politika ellenzőjeként a német konzervativizmus radikálisan irracionális lett. A német burzsoázia a proletariátus egyre erősödő mozgalmai hatására a feudális erők maradványaihoz, az ipari forradalom előtti múltba „menekült", miszticizmusa egyre nagyobbá vált. Demokratikus forradalom hiányában a nemzeti egységet a fajelméleti vonásokkal terhelt „kultúrnemzet" koncepciója segítségével próbálták kialakítani. A német konzervativizmus a romantika - minden új elutasítása - és a reakciós legitimizmus - a monarchia intézményének védelme - talaján kísérelte meg fennmaradásának biztosítását. A német konzervativizmus az első világháború után került tényleges válságba. A társadalmi realitás és a romantikus konzervativizmus aranykora között túl nagy volt a szakadék. A társadalmi és gazdasági válság időszakában „konzervatív forradalmat" hirdettek meg, amely a fennálló szociálisgazdasági struktúra lerombolását, a „régi ideálokhoz való visszatérést" hirdette. A parlamenti demokrácia és a pluralista társadalom elvetése, a tekintélyelvűség ellenére a konzervativizmus és a nemzeti szocializmus között csak közvetett kapcsolat van, így pl. a fajelmélet kérdésében ellentétes álláspontot képviseltek. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a különböző konzervatív csoportoknak - a régi feudális és az új ipari uralkodó rétegeknek - szerepük volt Hitler hatalomra juttatásában. A morális elhatárolódás ellenére nem menekülhettek meg a nácizmus támogatásának vádjától, ezért is voltak a második világháború után olyan gyengék. Az NSZK-ban a hatvanas években a keresztény pártok programjában újból feltűnik a konzervativizmus. bár önálló konzervatív programról vagy ideológiáról nem lehet beszélni. A régi katolikusagrárius és protestáns-porosz állami ideológia helyét átvette a modern technokrácia eszméje. A környezetvédő álláspont is a racionalizmus egyfajta új kritikája, bár az iparosítás káros hatásai elleni harc a német szocializmusban gyökerezik. A mai német konzervativizmus is szemben találja magát a klasszikus düemmával: a haladó tendenciák tagadása új, kreatív perspektívák kialakításának képessége nélkül. Ez alól azonban ma már van egy igen jelentős kivétel: a kifejezetten modern politikai teóriát jelentő technokrácia. Úgy tűnik, hogy a konzervatívok számára ez az egyetlen lehetőség a társadalom fejlesztésére a demokratizmus további kiszélesítése nélkül. A technokráciában a klasszikus tekintélyi elv is újjáéled az elitizmus képében, amely a bürokráciára és a hadseregre épülő „állami ideológiát" és - politikailag-ideológiailag semleges - autokrata-abszolutisztikus kormányzati rendszert jelent. Fegyelemért és politikai apátiáért cserébe katonai és jogi védelmet, társadalombiztosítást ígérnek. A konzervatívok tehát a jelenlegi, pluralista demokráciára épülő társadalomban a régi duális helyzetet szeretnék visszaállítani, azaz a vezetó'k az egyik oldalon, a tömegek a másikon. (Journal of Contemporary History, 1979. évi 4. szám, 611-626.) M. T. A folyóiratszemlét írták: ifj. Barta János (B. J.), Fekete Miklós (F. M.), Heiszler Vilmos (H. V.), Komlódi Zsuzsanna (K. Zs.), Molnár Tamás (M. T.) és V. Molnár László (V. M. L.).